A pofám leszakad. Ez volt az első reakcióm amikor végignéztem a filmet. Egy nappal előtte még azt mondtam nem lett annyira rossz a remake, de inkább közepes alkotás. Na hát ez nem igaz, ezek után annyit mondhatok hogy meg sem közelíti ezt a produkciót. Annyi eredetiség szorult ebbe, ami sok más mozis alkotásba sem. Végig áthatja az a bizonyos angol humor és kis kivételtől eltekintve az összes jelenetet átültették abba a "fekete" komédiába ami három évre rá érkezett a vásznakra.

Frank Oznak eddig is sok mindent köszönhetünk, hiszen ő rendezte a Rémségek kicsiny boltját, az Isten nem ver Bobbalt, a Szajrét és még jó pár időtlen klasszikust. (Muppet Show). Remekül bánt a színészeivel, mindig tudták mi a dolguk és kiválóan együtt tudtak működni egymással.

Dean Craig forgatókönyve a maga módján pörgős és eseménydús. Habár helyhez kötött a legtöbb rész - a temetésen játszódik majdnem minden - , ennek ellenére a ház minden zugát bejárjuk és titkokat fedünk fel, vagy épp el.  A külön dicséret a párbeszédek és helyzetkomikumok mellett, mégis a karakterek kitalálását illeti. Ennyi különböző egyéniség, ennyi érdekes figura, akiket minden hibájuk ellenére sem lehet megutálni, le a kalappal.

Oliver Curtis fényképezése, a 2010 -es remake-el ellentétben tobzódik az élettől. Hiába van szó végig egy temetésről, a hangulat nem tudott komor lenni.

A színészekről szólva, sikerült összeválogatni a legnagyobb neveket. Matthew Macfadyen komolysága annyira hiteles, hogy hiába próbáltam, nem bírtam nem elnevetni magam rajta. Annyira szürke és hétköznapi angol úriember, hogy élmény volt nézni ahogy minden összedől körülötte. A csodálatos Keeley Hawes-el nem tudtam betelni, ő is a tipikus angol háziasszony figuráját hozta és az újrafeldolgozással ellentétben, itt volt reális oka annak, hogy miért volt néha pukkancs. Alan Tudyk-nak nagyon bejött ez a szerep, ahogy a drogtól egyre jobban betépve, teljesen elveszíti a kontrollt a fizikai és szellemi képességei felett. Rupert Graves nagyszerűen hozta az önző és sikeres öcsit, mellesleg végig olyan volt a frizurája, mint Tom Hanksnak a Da Vinci Kód filmekben. Andy Nyman a tipikus balek, hírtelen az események sűrűjében találja magát és nem tud kiszállni, miközben magából is teljesen bolondot csinál, ráadásul észre sem veszi. Ewen Bremner-t értelmetlen szerelmi vágyódása és kizárólag magát szerető viselkedése, hamar megkedveltette magát, még akkor is ha egy kicsit ...fej volt néha. Daisy Donovan igazi felelősségteljes barátnő\menyasszony-ként hamar belopta magát a szívembe, amúgy is tehetséges, de emellett szép és okos is. Az özvegyet játszó Jane Asher most sem hagyott kétséget afelől, hogy bármilyen szerepben megállja a helyét. Kris Marshall-t régóta komálom, a különböző filmekben és sorozatokban is vicces karaktereket alakít többnyire, de komoly szerepeket is elvállal. Külön jó pont volt a zsörtölődő Peter Vaughan, aki zseniálisan személyesítette meg Alfie bácsit, hozzá képes Danny Glover ripacskodott - mondom ezt úgy, hogy őt is imádom. Peter Dinklage itt egy fokkal visszafogottabb volt, olyan brites.

Ha az új változat közepes volt és egyszer-nézős, akkor ezt bármikor elő lehet venni, ha csak egy kis nevetésre vágyik az ember.

Ennyi.