Hivatalos leírás: Spencer egy kormánynak dolgozó bérgyilkos szuperkém, akire egy európai küldetésen rátalál az igaz szerelem egy gyönyörű, okos és éppen szakítás után lévő nő, Jen Kornfeldt személyében. A románcból házasság lesz, és boldogan élnek egészen Spencer 30. születésnapjáig, amikor rádöbbennek, több millió dolláros vérdíj van a fejükre kitűzve, és ami még rosszabb, a potenciális gyilkosok valószínűleg már évek óta figyelik őket. Bárki lehet az ellenségük: szomszédaik, barátaik, a fűszeres vagy akár a barátságtalan öregember az utca túlsó felén.

Megvalósítás: Robert Luketic-nak olyan filmeket köszönhetünk, mint a Dr. Szöszi, a 21 - Las Vegas ostroma, Csúf igazság, vagy az Anyád napja. Tehát volt hozzá kellő gyakorlata, hogy levezényelje ezt az akcióvígjátékot. Ez végül is összejött neki. A történetet Bob DeRosa találta ki, de a forgatókönyvön együtt dolgozott Ted Griffin-nel. A dramaturgia jó volt, az események szépen követik egymást, amin inkább dolgozhattak volna, azok a párbeszédek.

Sokan nehezen találják meg az egyensúlyt a két műfaj között, de úgy tűnik a készítőknek nagyjából sikerült. Egyetlen probléma az a hirtelen váltás, egyik pillanatban nyugodtan beszélgetnek, aztán következőben már egymást ölik a szereplők. Mivel halnak az emberek, így kisgyerekeknek nem ajánlott, arról nem beszélve, hogy a poénok többsége és a mondanivaló is a felnőtteknek jelent csak valamit. Van benne kis moralizálás is, de nagy szerencsére nem rakták bele a "főhős a film végén vallomást tesz a szerelmének és kínos helyzetbe hozza magát valamivel"-t. Nekem a legtöbb hasonszőrű alkotást ez szokta megölni, nem is értem miért rakják bele folyton. Jó értem, a női nézőknek fontosak az érzelmekkel teli jelenetek, de azért mindennek van határa - gondolok itt arra, mint amikor hatszáz ember közt ad szerenádot a főszereplő férfi, meg ilyesmik. Ezzel törik meg azt a lendületet amit az első 60-70 perc szórakoztatása adott és ezzel megy át szirupos ömlengésbe az egész.  De mint mondtam szerencsére itt nem volt ilyen. Ellenben csodásan működött a főszereplők közti kommunikáció, ahogy egymást cukkolták.

A színészek kiválóak voltak, senki nem hibázott. Ashton Kutcher megszokott dolog a romantikus vígjátékok terén, de komoly alakításokban is nagyon ott tud lenni. Katherine Heigl csodás mint mindig, de sajnos nem nagyon tud elszakadni a szerelmes filmektől, pedig szerintem másban is jó lenne. Tom Selleck -et  jó látni, imádom a fazont, nincs olyan szerep ami ne állna jól neki. Catherine O'Hara vicces volt a "szinte" alkoholista anyukaként, aki folyton vigyorog mint a vadalma. Katheryn Winnick szép, okos és halálos. Lisa Ann Walter nem hagyott mély nyomot bennem. Spencer legjobb barátja, Rob Riggle idegesítő volt, de aztán kiderült ő sem olyan mint gondoltam. Olyan nevek bukkantak fel még mint, Usher Raymond, Larry Joe Campbell és Alex Borstein.

A fényképezés hűen mutatja be az eseményeket, teljesen valós képet fest a helyzetről.  Az akciórészeket rendesen bemutatták, a kamera ott van, ahol az adott jelenetben szükség van rá. Russell Carpenter igazi profiként mozgott, mindkét műfajban kihozza a maximumot magából. A koreográfia is mestermunka, látszik hogy sokat törődtek vele, a verekedős, a lövöldözős vagy az autós üldözéses részek is hitelesek. A zenét Rolfe Kent szerezte és a hangulatnak megfelelően komponált, főként szimfonikus hangzással dolgozott.

Olyan Kéjjel-nappal féle film lett belőle, de itt összeszedettebb volt a dramaturgia, amúgy így is mérföldekkel jobb az Exférj újratöltve-nél, csak hogy a stíluson belül maradjak.  Szombat esti kis habcsók, szórakozásra tökéletes.

Ennyi.