Történet: Takaya Noriko még kiskorában elvesztette édesapját, amikor az űrhajóját támadás érte és később a hajó is eltűnt. Az ellenség egy olyan faj, melynek a szaporodásához szükséges a nap erejének az elszívása, így kiégetve azt. Már több naprendszert is megjártak és most a mi napunk kell nekik. Mivel az emberiségnek a nap létszükséglet, harcba száll az idegen erőkkel.

Noriko-t egy kiképzőprogram részeként Amano Kazumi-val párban ellküldik az űrbe, ahol harci szimulációt gyakorol és felkészülhet a csatára. Noha erről még a Földön nem tud semmit, ahogy az emberek többsége sem. Sokan azt hiszik, hogy a legbénább tanuló kiválasztása puszta protekció, de az edző látja Noriko-ban a tehetséget, így nem enged a nyomásnak. Az űrbázisra érve azonban azzal szembesül, hogy a bolygó és az univerzum sorsa rajta és Kazumi-n múlik, mert csak ketten képesek irányítani a Gunbustert, az emberiség legnagyobb fegyverét.

Megvalósítás: Az OVA összesen hat részes és valamilyen oknál fogva az utolsó, teljesen fekete-fehérben készült. Hideaki Anno rendezte, akinek nagy tapasztalata van ebben a témában, hiszen ő dirigálta le a Neon Genesis Evangeliont és a Macross, vagy a Apleseed OVA kapcsán is ismerős lehet a neve.

Műfajilag sci-fi, de igen erős drámai tartalommal, amit szerintem - legalábbis az elején - nem igazán tudtak jól kamatoztatni. A tudományos rész megállja a helyét és az igazi erejét az adja, ahogy az idővel bánnak az alkotók. A különböző idősíkokban létező emberek sorsai összefonódnak. Akik az űrben vannak és fénysebességgel haladnak, azoknak máshogy telik az idő. A sorozat kezdetén csak pár nap és hét múlik el, de a vége felé már nagyon nagy lesz a különbség a Föld-i idő és az űrbeli közt. Míg Norikoék életüket kockáztatják egy pár órás csata során, addig otthon évek telnek el és várják a híreket, hogy ki győzött. Ez az elgondolás különösen a hatodik epizódban ölt nagy méreteket és ott sokkal nagyobb hatást vált ki mint előtte.

Sajnos a hat rész nem elegendő idő arra, hogy a történetet megfelelő módon kibontsák, így az egyes részek között néhol érezni az ürességet, a hirtelen váltás nem feltétlenül tett jót a cselekménymenetnek. Ahhoz hogy mindent elsőre megértsünk, fontos az első perctől az utolsóig figyelni, ha csak úgy lazán nézzük és a figyelmünk elkalandozik néha, akkor nem éri meg elkezdeni. Ez az OVA elejét nézve nem is lenne csoda, de a későbbiekben sokkal komolyabb lesz, így megéri.

A hangokra nincs panasz, még ha valami akadna is, az betudható annak. hogy egy 1988-as animerol van szó. A szinkronhangok mindent kihoztak amit tudtak magukból, de valahogy ez nem nem tűnt elégnek - mivel maguk a karakterek sem lettek annyira bemutatva. Akiket érdemes megemlíteni : Rei Sakuma (Kazumi), Noriko Hidaka (Noriko), Maria Kawamura (Jung), Norio Wakamoto (Edző), Tamio Ohki (Tashiro kapitány), Kazuki Yao (Smith).

A képi világ remekül tükrözi azt a hangulatot amit be akartak mutatni és az utolsó színek nélkül készített epizódban valahogy sokkal kihangsúlyozottabbá válnak a dolgok.  A GAINAX büszke lehet magára, mert bár ez ma kevésnek tűnhet egy bizonyos fokon, akkor elég volt ahhoz, hogy később folytatást készítsenek mellé. A szintén hat részes Diebuster 2004-ben került a boltokba és azt is a Gainax készítette. Volt még két mozifilm is, de mindkettő a Gunbuster és a Diebuster külön-külön egy filmbe tömörítése.

És senki ne lepődjön meg a esetleges meztelen betéteken, nem tudom milyen célt szolgáltak, de valamiért benne voltak, talán az eladások növelése érdekében, ettől még nem lett belőle ecchi szerencsére.

Mindent összevetve nem volt rossz, de inkább csak témájában ragadott meg, a végén meg ráadásul eléggé lehangolt voltam. MAL : 7 pont

Ennyi.