Hivatalos leírás: Mr. Magoo (Leslie Nielsen), a konzervkirály az orráig se lát, tekintete mégis mindig a jövőbe mered. Tiszta jó szándék vezeti, amikor lehetővé teszi a híres rubin, Kurisztán Csillaga bemutatását. Ám ármányos betörők megfújják az ékkövet, és nemcsak hősünk, hanem a szerencse is vaksi. A drágakő végül úgy kerül vissza, hogy Magoo észre sem veszi. Így lesz egyszerre bűnözők és rendőrök célpontja, gyanúsított és becsületes megtaláló. Közben kibontakozik egy szerelem, melyben még egy ponty is szerepet kap, az év nagy operaelőadását elfújja a szél, és a gengszterparti során egy fontosnak látszó béka teljesen elázik.
Megvalósítás: A film egy 1949-ben indult rajzfilmsorozat alapján készült, habár teljesen különálló a története, inkább csak a főszereplő és a kutyája miatt tudták eladni mint Mr. Magoo-t, de mivel Disney film így ez senkit nem zavarhat, hiszen családi szórakozásnak tökéletes. Érdekesség, hogy a rendező korábbi munkái többségében harcművész akciók voltak - Jackie Channel is sokat dolgozott - , így érdekes választásnak tűnhet a direktori székbe, de úgy néz ki sikeresen vette az akadályt.
Pat Proft és Tom Sherohman egy igen egyszerű sztorit hozott össze, semmi extra de igencsak vicces párbeszédek és jelenetsorok. Jó végül is volt mihez nyúlni, de ettől függetlenül látszik benne az eredetiség.
A színészeket többségében nagy gonddal válogatták össze. Leslie Nielsen éppolyan zseniális, mint szokott lenni, ez a szerep érte kiáltott. Matt Keeslar mint Magoo unokaöccse tökéletes támaszt nyújtott és remek választás lett. Kelly Lynch csodás volt mint mindig, habár negatív szereplő volt, nem lehetett nem kedvelni. Ebben egyébként segített a különböző testhez feszülő ruhatára is. A CIA és FBI ügynököt alakító Stephen Tobolowskyn és Ernie Hudson-n jókat tudtam nevetni. Nick Chinlund a tökéletesen balfék bűnöző, aki viszont nem riad vissza az erőszaktól, így bármennyire is szerencsétlen, nem fogja sajnálni senki. Malcolm McDowell ismét gonosz karaktert formált meg, de a végén vicces volt amikor a láncfűrésztől megijedt. Miguel Ferrer nyúlfarknyi jelenete ellenére is üdítő volt. Jennifer Garner inkább csak mosolyogni volt, sokat nem tett a produkcióhoz.
Michael Tavera filmzenéje tökéletesen beleillett a vígjáték légkörébe és akár a rajzfilmhez is megfelelt volna. Jingle Ma fényképei reálisan mutatták be a különböző helyszíneket. Egyébként ő és a rendező régi munkatársak.
Külön említést érdemel még Angus a kutya, akinek valójában Billy volt a neve és remekül idomított, sokat javított az élményen.
Kellemes kis vígjáték, amit bármikor meg tudok nézni.
Ennyi.