A produkciót az HBO gyártotta le, így lényegében egy tvfilmről van szó. Ebben a kategóriában a csatorna jó néhány remek alkotással büszkélkedhet és ha az ő nevüket hallani, általában véve pozitív a hatás. A film tulajdonképpen a Gomolygó viharfelhők folytatása, melyben Albert Finney alakította Winston Churchill-t és a történet az ő és Clementine házasságával és életével foglalkozott, míg ez inkább a második világháborúban játszott szerepére koncentrál a család mellett. Akárcsak a 2002-es változatot, ezt is több díjra jelölték.

Thaddeus O'Sullivan rendező és Hugh Whitemore forgatókönyvíró főleg  tvfilmeket és tvjátékokat készítettek és fognak is. Most hogy ez jó, vagy rossz ki-ki döntse el, de amíg ezt a színvonalat tartják addig nem lesz gondjuk a jövőben sem.  Michel Amathieu fényképezése fantasztikus volt, a homogén angol tanácstermeket úgy mutatta be, hogy érezni lehetett bennük az életet, a bombázott London képei, más országok tájai és kultúrái is sokkal jobban átjönnek a segítségükkel, és a mozifilmekkel ellentétben itt a képeknek sokkal hitelesebbnek kell lennie, hogy a néző jobban azonosulhasson a történettel és a szereplőkkel.

Howard Goodall filmzenéje nagyszerűen tükrözi vissza a hangulatot, amit a második világháborús brit birodalom áraszt magából, Churchill sokkal inkább megszólítja vele az embert és az alakítások is sokkal jobban hatnak a nézőre.

Ha már az alakításoknál tartunk akkor fontos megjegyeznem azt a tényt, hogy Brendan Gleeson még nem volt jelölve az Oscar díjra, ami a színészi képességeit elnézve igen csak igazságtalan. Persze nyert már EMI-t és jelölték Golden Globe-ra, de azért az Akadéma Díj mégis más. Az Erőszakikban lehengerlő volt, a Generálisban szintúgy, A Szörnyben, a Panamai szabóban, a 28 nappal későbben, a Hideghegyben, a Faluban és még sorolhatnám. A Churchill háborúja nem lett volna ennyire jó, ha nem ő a főszereplő. Teljesen átjárta az angol miniszterelnök szelleme, mondhatni átlényegült és magáévá tette a szerepet annyira, hogy akár ő is lehetett volna Churchill. Jobb szavam nincs rá, egyszerűen lenyűgöző volt és kész. A feleségét alakító Janet McTeer ugyanígy említést érdemel, annyira erős a kémia köztük, mintha tényleg házasok lennének és itt is igaz az a mondás,  hogy egy nagy ember mögött mindig ..... . Iain Glen megkapta azt a szerepet, amit nemsokára Colin Firth fog eljátszani, azaz a dadogó VI. George királyt és remekül boldogult vele. Voltak még említésre méltó játékok, ilyen még James D'Arcyé, Len Cariou-é, Robert Pugh-é, Patrick Malahide-é. De persze a többiek is jók voltak.

Ezt a filmet kizárólag azoknak ajánlom, akik szeretik a jó történeteket, amiben sok a komolyság és kevés a látvány, de annál több a jó színészi játék.

Ennyi.