Luc Besson kiváló rendező, forgatókönyvíró és producer, aki olyan sorozatokat tett le az asztalra mint a Taxi 1-4, Szállító 1-3, a B13 - Bűnös negyed 1-2 és olyan filmeket, mint az Elrabolva, Danny The Dog, Nikita, Leon a profi, Ötödik elem, Nagy kékség, Wasabi és még sorolhatnám. De sajnos az utóbbi időben nem nagyon rendezett az Arthur filmeket leszámítva, remélem ezzel a produkcióval megint kedvet kapott hozzá.
Amire minden esélye megvan, mert egy igazán jó képregényadaptációt hozott össze. Jacques Tardi képregényéhez nem tudom mennyire van köze, illetve hogy mennyi mindent vett át, hagyott meg, vagy vett el, de én maradéktalanul meg vagyok elégedve azzal amit csinált. Francia filmet eredeti hanggal és felirattal nem néztem a Vadászpilóták óta, mert nemigazán jön be ez a nyelv - legalábbis így filmen. Ebben az esetben azonban nem is tudnám már máshogy megnézni, mindenkinek olyan orgánuma volt, ami megköveteli azt hogy legalább egyszer így nézzék meg.
Louise Bourgoin, aki a címszereplőt alakította, a bátor, kissé szemtelen, szókimondó és tűzről pattant stílusával hamar belopta magát a szívembe. Mást nem is tudnék mondani, aki a helyében lehetett volna, annyira átélte a szerepet, hogy teljesen azonosult a saját karakterével és mivel európai filmről van szó, nem botránkozott meg a merészebb jeleneteknél sem, nem úgy mint USA beli társai. Noha még csak hat film áll a háta mögött, elég tapasztalattal és tudással rendelkezik, hogy ő lehessen a következő Sophie Marceau - most nem arra gondolok hogy romantikus filmekben ő lesz az abszolút favorit, hanem a hosszútávú tehetségére.
A másik akit érdemes kiemelni, a felügyelő akit megbíznak az őshüllő üggyel, aki egy kicsit furcsa személyiség, mondhatni röhejes alak, őt Gilles Lellouche játszotta parádésan. Igazi kitüntetett rendőr, aki folyton álmos és éhes, de az ügyeit mindig megoldja.
Philippe Nahon , Nicolas Giraud ,Jacky Nercessian, Jean-Paul Rouve, Mathieu Amalric inkább csak statisztáltak a főszereplők mellé, de mivel ők is eléggé komikus személyiségek voltak, elég sokat lehetett nevetni rajtuk. Meg úgy önmagában az egész filmen is.
Bár fontos megjegyeznem, hogy nem csak vígjátékként funkcionált a cselekmény, hanem elég naturálisan meg is haltak benne az emberek, tehát a Pterodactyl-t leszámítva és a múmiákat, akár egy valóságos kalandfilm is lehetett volna, de pontosan emiatt olyan jó a komplexitása, mert keveri a műfajokat.
A hangulathoz hozzájárult Thierry Arbogast csodálatos fényképezése, ami miatt igazán természetesnek hatott az egész közeg, amiben a történet játszódott és a digitlisan létrehozott dinoszauruszt kivéve minden valóságosan festett, még a sok száz éves múmiák is - habár a nyelvük elvileg el van távolítva. És ha már róluk beszélek, akkor a kinézet mellett a személyiségük emlékezetes marad a számunkra, főként akit Adele fel akar éleszteni.
Mindent tetőzi még a pompásan megkomponált filmzene, amit Eric Serra jegyez. Végig jelen van, halljuk, hallgatjuk, figyelünk rá és beépül a jelenetekbe. Klasszikus hangszerelésű egyiptomi dallamvilág, franciás ritmusokkal és könnyed muzsikával, némi sanzonnal és egyebekkel. Ez jellemzi az aláfestést.
[audio http://mazur51.files.wordpress.com/2010/10/02-eric_serra-hyeroglyphes-snook.mp3]
Hogy milyen lesz majd a magyar szinkron a dvd-n? Fogalmam sincs, de jelenleg az az érzésem, hogy nem üti meg az eredeti hang színvonalát, bár ne adja az ég, hogy igazam legyen. Még egy dolog, amikor vége a filmnek, ne kapcsoljátok ki, mert még több kisebb jelenet van benne, egy még a legvégén is, ami igazán vicces befejezés volt és egy remek esély arra, hogy legyen második rész, remélem hogy lesz.
Ennyi.
