Paul W.S. Anderson írta mind a négy részt, de rendezni eddig csak az elsőt rendezte és most ezt. Hogy ez mennyire jó vagy rossz ötlet ki-ki döntse el maga, én személy szerint örültem neki. Anderson-t sokan bírálják, mert nem játék-hű adaptációkat készített, viszont az tény, hogy a Biohazard - ami eredetileg a címe - Japánban készült és a filmsorozat, illetve filmbéli karakterek legnagyobb rajongói tábora is itt található. Ez mindenképpen érdekes annak fényében, hogy nekik kéne a legjobban felháborodniuk az eredetitől való eltérés miatt. A három korábbi résznél a rajongók nem kaptak szerepet a továbbhaladás irányát tekintve, de ez az ötödik résznél máshogy lesz, felhasználják azokat az ötleteket, amiket érdemesnek tartanak majd.

Az operatőr Glen MacPherson volt, aki az akciófilmek világában otthonosan mozog, az egész munkáját amit beleölt ebbe a produkcióba messze lekörözi a 3D-s moziélmény. Ez most nem olyan volt mint Az utolsó léghajlító vagy a Titánok harca esetében, ahol utólag konvertálták át a harmadik dimenzióba, ezt eleve így is forgatták, a legmodernebb technikát igénybe véve. Viszont ha ezt plusz dimenziót leszámítjuk, akkor kapunk egy lassításokkal, állóképekkel teletűzdelt filmet, ami akár zavaró is lehet. Igen itt volt értelme a nézők közelébe hozni az eseményeket, az arcukba tolni a fegyvert, a pisztolygolyót, dobócsillagot és hasonló eszközöket. Rendkívül jól mutatott ez az összkép a vásznon.

Na már most, a sztorira lehet kifogás, hiszen elég gyenge történetet kaptunk, de mondjatok egy olyan zombifilmet amiben a történet jobb volt mint az élőholtak hetelése, még ha tudtok is akkor sem sokat. Ez a műfaj a horrorelemre épít, a félelemre, hogy egy humán létforma élve felfal, ez az egyik legijesztőbb dolog. Idegenek? Ugyan, egy perc alatt kinyírnak. Szörnyek? Pillanatok alatt széttépnek. Vámpírok? Észre sem veszed és már halott vagy. De egy zombi szép lassan fogyaszt el, miközben ordítasz a fájdalomtól. Visszatérve a cselekményre, annyi az egész hogy Alice elmegy Alaszkába, aztán onnan Los Angelesbe - immár Claire társaságában - ahol túlélőkre bukkan és egy börtönben húzza meg magát velük. De ezek a zombik már okosak és bejutnak, ők persze el akarnak jutni az Arcadia-ra. A szokásos sétálóhulla gyilkolászás a minimumon mozgott és az emberek is sokkal többen haltak meg. Elsőre látszik, hogy kiből lesz kaja és ki fogja túlélni, noha azért volt kivétel ez alól. Ha már itt tartunk akkor történetileg az első rész vitte a pálmát.

A karakterek kinézete nagyjából igazodott a későbbi sorsukhoz. Milla Jovovich egyre szebben néz ki és sokkal vagányabb volt copfos fejjel, vagy rövid hajjal, mint ahogy a későbbiekben feltűnik. Az erejét vesztett gyilkológép imázsa cseppet sem kopott, így is mindenkit el tud intézni ha akar. Szerencsére a következő felvonásban is ő lesz a főszereplő.

A filmbeli jobbkezét, Claire-t alakító Ali Larter is egyre jobban hozza a kemény csaj imázsát. Kim Coates már megjelenésében is sejtetni engedte, hogy nem emberszerető típus. Szerencsére a Wesker-t játszó Jason O'Mara-t lecserélték az Extinction óta és a helyét Shawn Roberts vette át, aki hihetőbben adta el magát. Sergio Peris-Mencheta igazi profi, akitől nagy dolgokat várnánk, ám ez végül is elmaradt. Boris Kodjoe, azaz Luther a kosaras csávó, aki emellett kiváló céllövő is, egy szimpatikus karakter akit még látunk majd. Wentworth Miller ismét börtönből szökik, de a viccet félretéve Chris Redfieldnek remek választás volt. Spencer Locke a harmadik epizód után ismét feltűnik, igaz sokkal kisebb szerepben, ahogy Sienna Guillory is. A szereplőválogatással továbbra sem volt semmi gond, és a főszereplőket is jó volt újra látni.

A Kaptár 4 jobb megitélésében segített a nagyszerűen kivitelezett filmzene, semmi szimfonikus hatás, semmi klasszikus hangszerelés. Kizárólag egy betétdalból és elektronikus zenéből állt. Utóbbit tomandandy szerezte. Az érzés ami átjárt, miközben a nyitójelenetet néztem és alatt szólt a Tokyo című szám, na az leírhatatlan. A többi Kaptár filmnél is jó volt a zeneválasztás, de ezt nagyon eltalálták, olyan jó volt mint az elsőnél Manson.

Sok mindent lehet mondani erre filmre, tényleg sok mindent, embere válogatja mennyire jön be neki. Nekem ugyanazon a színvonalon van mint a második rész és türelmetlenül várom majd az ötödiket, szintén 3D-ben majd.

Ennyi.