Noha ez a film az 1984 -es Karate Kölyök remake-je, a címválasztás röhejes. Ha a stáb minden tagja úgy tudja, még a forgatás alatt is, hogy a produkció címe Kung-fu Kid lesz, akkor érthető a meglepődés Jackie Chan nyilatkozatában, miszerint ők semmit sem tudtak az egészről, mert Kina a kung-fu hazája és Dre is azt tanul, így nincs értelme. Ezt a nézetet a stúdió valószínűleg nem oszthatta, ők csak a profitra gondoltak. Szerencsére ez volt az egyetlen igazán zavaró dolog a moziban, amúgy teljesen rendben volt és bár a Miyagi-s verzió is bővelkedett harcokban, ez sokkal pörgősebbre sikerült, de nem kell összehasonlítani a kettőt, mert nincs semmi összefüggés. A stúdió már berendelte a második részt. A Kung-fu Panda íróit, Cyrus Voris-t és Ethan Reiff-et kérték fel a forgatókönyv megírására. Annyit tudni a történetről, hogy Dre és Mr. Han folytatják az edzést és a cselekmény Kínából az Egyesült Államokba helyeződik át. De maradjunk az első résznél, mert még csak azt tudtam megnézni.

Nem tudom mi okból szerződtették le rendezőnek a Rózsaszín Párduc második részét csúnyán bebukó Harald Zwart-ot, de jó ötletnek bizonyult, valószínűleg a jóval korábbi munkásságára koncentráltak.  Christopher Murphey a történetet, Robert Mark Kamen könyve alapján alkotta meg, persze rengeteg változtatást belevitt, hogy ne tűnjön annyira újrafeldolgozásnak.

Roger Pratt operatőr a lehető legjobb fényképezést használta és hiába volt néhol CGI, a tájképek magukért beszéltek. A Kínai nagy falat nem kellett volna erőltetni, igaz sokkal monumentálisabbnak hatott így, de akkor is. A trükkök jól voltak megoldva, a harci koreográfia is remek volt, egyetlen hibaként azt rónám fel, hogy a legfontosabb és egyben az utolsó harcot befejező mozdulat nagyon nem sikerült jól, bárki észreveszi rajta, hogy mozgatva van a főszereplő és nem magától csinálja, ami a film közepén még elment volna, de pont a leglényegesebb résznél nem volt jó ötlet.

Bevallom Jaden Smith nem volt a szívem csücske, A Boldogság nyomában-ban jó volt, nem kimagaslóan, de nem volt vele gond. De aztán jött az Amikor megállt a Föld és a lehető leggyengébben muzsikált, inkább idegesített, mint együtt éreztem vele - mondjuk maga a film sem volt akkora durranás mint vártam. De most mindent beleadott és komolyan vette a neki szánt szerepet.  Kellemeset csalódtam benne, először féltem, de nagyon odatette magát és még élveztem is. Egyetlen negatív játékot tapasztaltam, ez Taraji P. Henson-é volt, ultraszigorú anyukaként inkább ripacskodott, legalább is a film első felében, mert a másodikban mintha varázsütésre megváltozot volna, vagy a személyét kitaláló forgatókönyvíróval megnézettek egy hiteles mami alakítást, vagy nem tudom. A lényege az, hogy nem sikerült szimpatizálni se vele, se a döntéseivel. Jackie Chan fantasztikus volt az öreg gondnok és mester szerepében és ismét megmutatta, hogy nem csak verekedni tud és még mindig van benne szufla. Wenwen Han kötelezői szerelmi szálat testesíti meg, ő is tehetséges színész lesz a jövőben, vagy táncos. Rongguang Yu annyira kegyetlen ember volt, hogy a korábbi filmszerepei ellenére sem tudtam kedvelni.

A zenét James Horner szolgáltatta és megint egy már sokat hallott dallamvilágra építi fel témáit, de még mindig jó hallgatni azokat.

Minden előzetes aggodalmam ellenére tetszett a film és igazi családi szórakozásnak is megfelelt, kíváncsian várom a következő részt. De azért remélem nem esnek bele abba a hibába mint az 1989-es harmadik rész utáni újrakezdés, egy másik tanítvánnyal - abban Hilary Swank volt az.

Ennyi.