Amakawa Yuto 16.-ik születésnapján felbukkan egy titokzatos fiatal lány, aki magát ayakashi-nak, azaz ártó szellemnek mondja, míg Yuto-t egy démonvadász klán utolsó leszármazottjának. Yuto nem érti, mivel a múltat elfelejtette, a szülei halála után. A lány neve Himari, aki egy macskaszellem és kötelessége megvédeni a fiút, mivel az amulett ami eddig elrejtette őt a többi ayakashi elől, már nem működik és mivel azok félnek, hogy elpusztítja őket, folyamatosan megtámadják. Himari nem csak testőrként gondol magára, ezért különféle kínos szituációkba keveri Yuto-t, aminek rendre véget vet gyermekkori barátja, Rinko.

Az elsőként mangaként debütáló Omamori Himari, Mila Matra alkotása, aki írta és illusztrálta is a képregényt. A manga 2006 májusában került publikálásra, a havonta megjelenő, Dragon Age magazinban. Két évre rá Kougetsu Mikazuki történetét illusztrálta Matra egy Light-novel sorozat formájában. De született még egy mangasorozat, ami már inkább paródiának tekinthető, ez a Himari no Opanchu. Mindhárom sorozat a mai napíg fut.

Idén pedig megjelent a 12 részes anime, amit ZEXCS animált. A stúdió igen széles palettán mozog, de sikeresen tud alkalmazkodni a különböző műfajokhoz. A romantikus-hárem akcióvígjátékként leírható történet bővelkedik az ecchi jelenetekben, a megrajzolásuk igen szépen sikerült és itt kritérium a különböző gömbölyded formák ízlésnek megfelelő tálalása, mert az komoly hatással bír a rajongótáborra.

A karakterek kidolgozása a rövid idő miatt szinte lehetetlen feladat, így inkább a Yuto-Himari-Kuesu hármas múltjába kaphatunk betekintést. Az egyéniség elsikkad a látvány terén, mert mindegy, hogy melyik lány hogyan viselkedik, hogy mi a szerepe, mert előbb utóbb úgyis a főszereplő lakásában találja magát. A manga\Light novel tartalmasabb valószínűleg, ha más miatt nem is, akkor a terjedelem az oka, így több szerepló jellemét tudták kidolgozni és a cselekmény is izgalmasabb. Az ecchiknél ez háttérbe szorul általában, mégis születtek már olyan darabok, melyeket az amúgy ezt a műfajt elkerülő réteg is szeretett, itt sajnos minden rá van bízva a női idomokra és szép grafikára. Na nem mintha ezekkel baj lenne, közel sem. Az ábrázolás igencsak khmmm.... lett.

Ha valakinek mégis valamiért az egyik kedvence lehet a sorozat, akkor arról Himari tehet, aki viselkedésével és egyéniségével kitűnik a többiek közül és amikor fullra át van változva akkor az erotikus értéke is megnő, akárcsak a Rosario+Vampire-ban Moka.

A hangzás rendben van, ugyanakkor a zenével nem voltam maradéktalanul elégedett, Yukari Hashimoto főként elektronikus hangok által generált aláfestést, ami nem ment a legfényesebben, egy visuel-novelbe talán még elmenne, de itt zavaró volt. Ellenben a szinkron most is remek. A főbb szereplőkhöz tartozó hangok : Daisuke Hirakawa, Ami Koshimizu, Chiaki Takahashi, Asuka Okame, Kaoru Mizuhara, Mariko Honda, Yuki Matsuoka.

Nem egy különleges darab, de szórakozásnak tökéletes és segít kikapcsolni. MAL 7 pont.

Ennyi.