Dennis Lehane lehengerlő könyvéből Martin Scorsese forgatott filmet, Laeta Kalogridis forgatókönyvíró segítségével. Ahogy már sokszor, úgy Scorsese most is  profin nyúlt az eredeti műhöz és bár lesznek akik fanyalognak, hogy a könyv jobb mint a mozifilm, azért azt el kell ismerni, hogy mindent elkövetett a hitelesség érdekében. Szintén, mint általában olyan stábot használt, akikkel nem lehet mellényúlni. Robert Richardson operatőrrel már dolgozott az Aviátor kapcsán és a úriember megszolgálta a bizalmat, olyan atmoszférát teremtett a fimnek, amitől csak még inkább elbizonytalanodott a néző, még nehezebben bogozta ki a szálakat, amiket a cselekmény maga sikeresen összekuszált. Gyönyörű és egyben nyomasztó képekkel sikerült elérni, hogy a nyomozás keveredjen a misztikával, valamint egy kis ijesztő hangulattal és a főhős magára utaltságának érzésével.

Ezt csak tetőzte a remek színészi teljesítmény és a kiváló színész gárda. Leonardo DiCaprio már sokadszor dolgozott a "mesterrel" és megint gyümölcsöző volt az együtt működésük. A nyomozó Teddy Danielst mesterien megformáló Dicaprio, egyre inkább a jó bor példáját követi, hiszen minél idősebb és tapasztaltabb annál jobb a játéka. Ki hitte volna a Kosaras naplója, A teljes napfogyatkozás és az Ez a fiúk sorsa után, hogy ennyire képes változtatni a stílusán. A Titanicnál és a Romeó és Juliánál sokan szépfiúként könyvelték el, aki nem tud normálisabb szerepeket vállalni, de mára a legszkeptikusabb kritikusok is elismerik, hogy egy átlagon felüli színész vált belőle. Mark Ruffalo mindent elkövetett annak érdekében, hogy emlékezetes tudjon maradni, de sajnos bármilyen jó is volt a szerepében, ő csak a másik ember, a társ maradt egészen a végéig. Ben Kingsley megjelenése és viselkedése, folyamatosan spekulációra adott okot, hogy ő most jó, avagy rossz ember akar lenni. Igazi felüdülés nézni, amikor mindent kiad magából. Max von Sydow más tészta volt, az ő karaktere már a legelső pillanatokban is sejtetni engedte a gonoszságát, tőle már az elején tartani kellett és nem lehetett benne megbízni. Michelle Williams a feleség szerepében nem tudott rendesen kibontakozni az idő híján, de így is sikerült emlékezetesnek maradnia. Ted Levine ,John Carroll Lynch , Elias Koteas és Jackie Earle Haley minimális szerepük ellenére is kiváló játékot mutattak.

Az atmoszféra megteremtéséhez nem kellett pluszban szimfonikus zenei darabokat komponálni, a rendező inkább régi klasszikusokat alkalmazott.

A cselekmény végig lekötötte a figyelmemet és izgalmas tudott maradni. A befejezés meg egészen egyszerűen zseniális, kicsit már sejtettem mi fog történni, de akkor is a tálalás elsőrangú volt és a kisebb kérdéseknek hála, nem tudott unalmas lenni. A paranoia, a néhol horrorfilmbe illő jelenetekkel és egy kis film noiros kelléktárral felszerelkezve folyamatosan nyomatta az adrenalint, még a nyugodtnak látszó pillanatokban is.

Ezt a filmet bátran ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit szereti a hasonló produkciókat.

Ennyi.