Joseph C. Lincoln regényéből készült a film, aminek a kellemes és nyugodt hangulata magával ragadott és sokszor nevetésre késztetett.  A rendező megfelelően képernyőre álmodta a történetet, nem volt egy felesleges pillanat sem és bár nem volt annyira hosszú, de annyira rövid sem.  A párbeszédekből érezni lehetett az életvidámságot és jókedvet még a legszomorúbb pillanatban is. Valószínűleg csak DVD-re vagy televízióba szánták, mert a moziba kevésnek tűnhet, de ettől még simán jó volt a film.

David Carradine volt a csapat legkomolyabb tagja és nagyon szimpatikus karaktert alakított ezúttal, igaz hogy a mozgás nehézkesen ment neki is, de ez nem akadályozta meg abban, hogy végre ne csak akciófilmben kamatoztathassa a tehetségét. Rip Torn végig aggodalmaskodott és menekült a felelősség elől, amit a házasság jelent, de sok-sok vidám percet okozott a játéka. Bruce Dern-t hasonló filmben még nem láttam így érdekes tapasztalatnak bizonyult, humoros volt nézni, ahogy kerülni próbálja, azt a nőt aki viszont szeretne hozzá közelebb kerülni. Mariel Hemingway volt a jövendőbeli ara, okos talpraesett és szorgos minden munkában és már az első pillanatban érezni, hogy kihez húz a szíve. Charles Durning inkább csak feküdt és néha-néha mondott egy-egy mondatot. Jason Alan Smith a következő generációt képviselte, mindenkivel kedves és megértő, ugyanakkor művelt is. Abban a pillanatban tudja a néző, hogy kivel jön majd össze, amint megpillantja azt a személyt. A többiek inkább csak asszisztáltak a négy főhősnek. John Savage mondjuk nem, ő egy igazi szemét alakot játszott - megint.

A film hangulatát már megadta a zenéje is, a környezetet, a várost és az egész lakosságot bemutatja vele. Vidám és kellemes dallamok ezek, ugyan a szomorkás részeknek is megvan a maga lassú sodrású dallamvilága, főleg a gyorsabb, pergősebb ritmusok a jellemzőek, olyan hangszerekkel mint a fuvola, hegedű meg hasonlók.

Igazán örültem, hogy találkoztam ezzel az alkotással, ezeket a neveket eddig ilyen filmben nem nagyon lehetett látni. Egy igazán ... nem is tudom szavakba önteni, ha egy akció-vér-ordibálás nélküli másfél órára vágysz, nézd meg és  jó kedved lesz tőle.

Ennyi.