David Howard nem csak a történetet írta, de a forgatókönyvet is. Utóbbit Robert Gordon-nal együtt, aki amúgy nem szokott gyakran forgatókönyveket gyártani, mondhatnám úgyis hogy hosszú évek telnek el egy- egy új írásáig.

Dean Parisot általában televízióban tevékenykedik, így eleinte nem bíztam benne, hogy el fog bírni egy nagyvászonra tervezett filmet is, de kellemes csalódás ért. Egyébként meg ha úgy vesszük, egy fiktív televíziós sorozat alapján készült fiktív történethez nem is olyan rossz választás egy olyan, aki jól ismeri azt a világot.

Maga a sztori egyébként jó ötlet, remekül kifigurázza azt az őrületet amit az olyan folytatásos sorozatok indítottak el mint a Star Trek (vagy akár a Csillagkapu és más sokrészes sci-fi-k). A mai Comic Conok, képregénytalálkozók, rajongói találkozók .... stb , mind felmutatnak olyan rajongókat, akik valamilyen médiatípushoz köthetőek és ezt aknázza ki a Galaxy Quest. Jason Nesmith karaktere akár Kirk is lehetne, persze egy teljesen más személyiséggel. Tim Allen nagyszerűen játssza el az iszákos filmcsillagot, aki manapság már nem ragyog, mióta a sorozata megszűnt, egyetlen örömét a fellépések és rajongók jelentik. A hozzá legközelebb álló Gwen DeMarco-t Sigourney Weaver alakítja aki igen csak formában volt még - megjegyzem sztem még most is jól tartja magát - és nem csak a film végére kivillanó melltartója miatt mondom ezt. Ő volt az a kötelező szőke nőszemély, akinek a sorozatban annyi szerepe volt, hogy ismételte a számítógépet és jól nézett ki. Jó volt látni egy ilyen szerepben is a színésznőt. Alan Rickman a színházi színész, aki végül egy "bugyuta szövegnek" köszönhetően élete végéig képtelen kitörni a sablon karakteréből és mindenki úgy ismeri fel, hogy Dr. Lazarus. A Piton prof. után nekem ez a kedvenc szerepem tőle, de azért még sok akad. Tony Shalhoub egy rendkívül nyugodt és semmilyen helyzetben sem megbotránkozó figura, akin sokat lehet nevetni akkor is ha amúgy nem ez volt a célja, ezt a szerepet neki találták ki.   Sam Rockwell még a nagyobb szerepei előtt kevésbé kiforrott állapotában igazi humorforrás, Fred teljes ellentéte. Állandóan agonizál és hisztizik mindenen, mert ő csak egy statiszta akit úgyis "megölnek, hogy lássák komoly az ügy". Daryl Mitchell , Justin Long , Patrick Breen , Missi Pyle (aki nem ismerné fel, ő volt Pasternak a Két pasi és egy kicsiből) és Jed Rees is említésre méltó volt. De aki igazán fantasztikus az Enrico Colantoni, aki a Termiánok vezetőjeként hihetetlenül jó játékot mutatott.

A humor mellett odafigyeltek a megfelelő tálalásra is, nevezetesen az akciójelenetekre és a látványra, ami 99-ben még egész ütős volt - de most is simán élvezhető. A sziklaszörny, a kis idegenek, Sarris és legénysége, a Protector, a Termiánok bolygója, az ellenség hajója, mind jól festettek. A kis idegenek bolygóját nem említem, mert azt biztos nem volt nehéz megalkotni. A jó látvány igényelte a színvonalas hangzást, ami meg is volt, bár továbbra is kétlem hogy nem lenne szórakoztató egy olyan film, amiben az űrben nincsenek hangok pont úgy ahogy valóságban sincsenek. Ezt leszámítva a hangokra nincs panasz és mivel a most megjelent Blue-ray változat még turbózott is rajta, aki megveszi az csak nyerhet vele.

De nem feledkezhetek meg David Newman aláfestő zenéjéről sem.

Ez egy olyan film, amit bármikor képes vagyok megnézni, ha csak egy kis könnyedségre vágyok, minden meg van benne ami miatt szeretni lehet.

Ennyi.