A hivatalos sztori szépen elmeséli a film egyik legnagyobb csavarját, amit amúgy az előzetesek is lelőnek, ez csak azért baj mert már bőven a történet vége felé esik meg ez. Ettől eltekintve a cselekmény kiszámíthatatlan és a két írónak köszönhetően ( Cyril Hume , Richard Maibaum ) , a forgatókönyvön dolgozó Richard Price-nak és Alexander Ignon-nak nem jelentett túl nagy kihívást. A rendező, Ron Howard szokás szerint nem vette félvállról a feladatot és mindent beleadott és ahogy az eddigi filmjei (pl : Backdraft\Lánglovagok, Apollo 13, Beautiful Mind\Csodálatos elme ... ) , ez is tökéletesre sikerült.

Ez nem utolsó sorban a remek castingnak köszönhető, ami mindig jellemző volt a rendezőre. Mel Gibson élete egyik legjobb és leghitelesebb alakítását nyújtja, akkor amikor a karrierje folyamatosan felfelé ívelt és a sajtó nem a botrányai miatt emlegette, hanem a kivételes filmes sikerei miatt. Parádézik az aggódó, de ugyanakkor meg nem alkuvó apa szerepében. Rene Russo a reménytelen helyzetben is a végsőkig támogató anyaként és feleségként kitűnik az eddigi szerepeiből. Már a Halálos Fegyver 3 óta tudjuk, hogy jó párosítás őket egymás mellé tenni és ezt nem csak a nézők gondolták így szerencsére. Gary Sinise fantasztikus színész aki egyaránt megbirkózik a pozitív karakterekkel és a negatívakkal is. Sajnos utóbbi időben a televízióban látni főleg ( Ennek persze  a New-york-i Helyszínelők rajongói örülnek ) , de remélem még fog nagy-vászonra kerülni, ekkora tehetséget nem kéne veszni hagyni. Mel Gibson mellett, ő is pályája egyik legnagyobb alakítását nyújtja. Delroy Lindo nem volt sem jobb, sem rosszabb mint eddig, megvan a saját karizmája, amit minden alkalommal tudott kamatoztatni és bár őt is ritkábban látni moziban manapság, azért még mindig feltűnik egy-két nagyobb filmben. Lili Taylor igazi sokoldalú színésznő, aki mindig képes megújulni és sokan lehet még a nevére sem emlékeznek, de az arca ismerős lehet, akár horrorfilmben, akár vígjátékban látták azt. Donnie Wahlberg nem tudta megmutatni, hogy mennyivel más a játéka, mint a testvérének Marc-nak, hiszen nem volt olyan jelentős a szerepe, de azért állta a sarat és simán hozta a karakterét (Amúgy az összehasonlítás felesleges, mert mindketten tehetségesek). Evan Handler nem járt jól, mert neki majdnem végig egy bepiált, ugyanakkor profi technikus-t kellett imitálnia, akinek kevés jelenése volt és bár mindent elkövetett, csak annyi marad meg az emberben, hogy ő volt a részeg rosszfiú. Liev Schreiber még a nagyobb mozifilmjei előtt, de már nem újoncként üde színfoltot képviselt és már érezni rajta a bizonyítási vágyat is. Mára ő is már egészen kiforrott. José Zúñiga,  Dan Hedaya és Michael Gaston, csak mellékszereplőként tűnt fel.Az elrabolt gyereket játszó Brawley Nolte, tehetséges gyerekszínész volt akkoriban és bár már több mint tíz évet kihagyott, úgy tűnik hogy visszatért.

Ron Howard, a filmjeihez mindig megteremti az egyedi atmoszférát, amitől emlékezetessé válik az adott mozifilm. Éppen ezért nagyszerű komponistákkal szokott dolgozni, egyik bejáratott kollégája James Horner. Nagyon hosszú ideig nem lehetett két egyforma ritmust hallani tőle, sajnos manapság - és egy ideje - többször kerülnek elő főtémák más filmekből kicsit átdolgozva. Legutóbb az Avatar-nál lehetett ezt megfigyelni, pedig régen olyan monumentális témákat írt mint a Rettenthetetlen főcímzenéje, az Apollo 13 ending zenéje, vagy akár a Zorro álarca főtémája, hogy a többi jobbnál jobb szerzeményét ne is említsem. A Ransom is egy a még egyedi muzsikája közül.

Szerencsére azért a szokásos hangszerelést nem hagyja el sohasem. A filmzenét ettől függetlenül,  azonban nem érdemes megvenni, mert túl sok olyan betétdal van, ami még a legnagyobb elektronikus zene hallgatónak is gondot okoznak, ezek a dallamok, abban a szobában voltak hallhatóak, ahol raboskodott az elrabolt fiú és inkább zajnak mondanám. A score amúgy ezt leszámítva bőven megállja  a helyét.

Mindent egybevetve a jó dramaturgia, a kiváló színészi játék, a minden tekintetben ideillő zene és Piotr Sobocinski operatőr munkája közösen egy olyan filmet eredményezett, amit nem lehet elfelejteni és jó elővenni időről-időre és megnézni.

Ennyi.