A halál nem válogat, egyszer mindenkit elvisz, kivétel nincs, elkerülni nem lehet. Van amikor valaki annyira kötődik az életéhez, hogy itt ragad, de már nem lesz a régi önmaga, éhes szörnyeteggé változik, aki csak a pusztításra áhítozik, Shikabane lesz belőle. De előfordul, hogy a haláluk után bizonyos korú lányoknak, akiben megvan a tehetség, felajánlják a lehetőséget az ellenük való harcra. Azok akik ezt elfogadják, alkut kötnek egy szerzetessel és Shikabane Hime-ként 108 Shikabane-t kell megölniük, hogy aztán a Mennybe mehessenek.

Hoshimura Makina egy ilyen lány, akinek az alkukötője Tagami Keisei egy árvaházat vezet, ahová mindenféle gyereket befogadtak, itt nőtt fel nem vér szerinti öccse Kagami Ouri, aki egy nap meglátja ahogy Keisei feltámasztja Makinát, aki súlyos sebekkel holtan feküdt előtte. Nem beszél róla senkinek, de költözése után rögtön belekeveredik egy harcba, ahol Makina egy Shikabane-t üldöz és mellette zuhan le. Valahogy sikerül átadni neki az életenergiáját, amitől meggyógyul.

Miután többször is összefutnak véletlenül, Ouri-t különös vonzalom keríti hatalmába Makina iránt és igyekszik többet megtudni róla. De ez Keiseinek nem tetszik, ő mindent el akar követni, hogy Ouri nem mélyedjen jobban bele az ő világába és élhesse tovább boldogan az életét. De ez nem sikerül a fiú egyre mélyebbre kerül és végül be kell avatnia.

2005 áprilisában publikálta a Square Enix Akahito Yoshiichi mangájának első fejezetét, a Monthly Shounen Gangan-ban. A sikernek köszönhetően viszonylag hamar pletykálni kezdtek egy esetleges animefeldolgozásról. Ez el is érkezett 2008-ban és két nagy nevű  stúdió, a GAINAX és a Feel hozta tető alá.

A történet jelentősen eltér a mangáétól, a Shichisei korábban bukkan fel, és hamarabb is haláloznak el mint az animében látszik, Ouri barátai többször kerülnek veszélyes helyzetbe és ilyenek. Ellenben sokkal több humoros részt tartalmaz, ami a feszültséget oldja és nem válik egysíkúvá az egész. De több ellenfelet és harcot is mutat be, ami nem csoda mert a hosszát nézve , egy még komplexebb cselekmény bemutatására készült. Ez nem azt jelenti, hogy az animenek nem lett jó a története. Éppen ellenkezőleg nagyon is jól sikerült, több érdekes fordulatot is tartalmaz és végig komoly marad. Habár a leírásból nem jön le annyira, de sokkal összetettebb és bonyolultabb, mint az elsőre hinnénk.

A műfaját tekintve fantasy-akció, néhol horroros beütéssel, romantikus szállal és sok drámaival. Sajnos a második évadnál megnő az ecchi képsorok száma, ami nem csak a nagy melleknek köszönhető, hanem a kötelező onsen-es képsoroknak is. Ez nagyon kár, mert így a sorozat veszít a komolyságából, ami nem tesz jót neki. Egy kis humor sosem árt, de ezt azért nem kellett volna ide. A drámai vonal szerencsére végig megmarad és több olyan pillanatot is okozott, amire azt mondtam : nahát erre nem számítottam. De ez is a forgatókönyvet dicséri, amit Aikawa Sho írt.

Mivel nem egy kezdő csapat csinálta, ennek megfelelően az anime hangzásilag hozza a maximumot, minden tisztán hallható, érthető. A zene szintén nagyon jól lett megkomponálva és a hangszerek is változatosak. A legtöbbet talán a zongora hallatszik, de sokat szól a gitár, a hegedű és különféle elektronikus úton generált dallam. Tökéletesen passzolnak azokhoz a jelenetekhez, ami alatt felcsendülnek és a legnagyobb erényük az, hogy nem egy van amit külön is lehet hallgatni. 

Nagy előnye még a zenének (a képre kattintva le is kaphatjátok) , hogy az opening dallamát több szám is átveszi és szimfonikusabban adja elő, amitől csak még jobban fog hangzani. Amúgy az openinget és endinget az angela adja elő, akiket a Heroic Age óta imádok. A negyedik epizódnál a végén Mayumi Iizuka énekel.  A második évadnál az op. ugyanaz csak az end-je változott.

Ami engem zavart az inkább a szinkron volt, megszoktam a szokásos orgánumokat és ezért furcsa volt a két főszereplő hangszíne, stílusa és bár megpróbálták beleélni magukat a szerepbe, kellett egy kis idő mire megszoktam. Nana Akiyama és Tatsuya Hasome valószínűleg még azért ilyen bátortalanok és nem kísérleteznek, mert még viszonylag kezdőnek számítanak, mint szinkronszínészek. Keiji Fujiwara (Keisei) most is szuper volt, ahogy Fuyuka Oura (Mizuki), Hidenori Nakamura (Sougen), Kiyotaka Furushima (Shirae), Nobutoshi Canna (Honda), Tooru Nara (Ushijima) , Aoi Yūki (Akira), Junichi Suwabe (Sadahiro) és még sorolhatnám.

De nem a szinkron az egyetlen ami eltér a szokásostól, a grafika sem a bevált módszert követi, ám még így is nagyon impozánsan hat a nézőre. Ugyan nem mindenkinek fog bejönni ez a fajta ábrázolásmód, de akinek mégis az nem fog csalódni, mert a maga nemében nagyon szépen festenek ezek a képek. A jellemző főként a félhomály, a sötét és az intenzív színek használata, ez főleg a vöröses árnyalatokra érvényes - de sok szín meghatározó még ezen kívül. A harcoknál szinte minden alkalommal megy le a nap, vagy már lement és az éjszakában küzdenek, miközben megcsillan rajtuk a hold, vagy valamelyik neonreklám. A horrorisztikusabb jeleneteknél pedig még sötétebb a kép, ami - még ha nem is látni teljesen tisztán egy leszakadó testrészt - még brutálisabbá és könyörtelenebbé teszi ezt a világot. A karakterábrázolás kimondottan kellemes lett, nem túlozták el. Na jó azért a későbbiekben Fresh hatalmas mellei furán hatnak és a végére Hokuto is gyarapodik - de hogy hogyan?. Mindegy azért a screenshotokból látszik a komolyság az a lényeg.

Fiatal lányok, akik pokoli erősek és két úzival, pisztollyal, karddal, vagy csak puszta kézzel irtják a szörnyeket? Naná hogy érdemes megnézni, de nem csak emiatt, ha egy tényleg izgalmas történetre vágysz, amin meg is lepődhetsz akkor ez a te sorozatod. Pontosabban sorozataid mert összesen 2x13 részes, az első az Aka, a második a Kuro alcímet viseli. Utóbbihoz egyébként készült egy special is, ami Minai múltját mutatja be.

Összesítve : Sok, harc és jó sztori. MAL : 8 pont.

Ennyi.