A történet és az azzal járó ötletek ma már banálisnak, illetve elcsépeltnek hathatnak, de a film 1989-ben készült, akkor még nem volt lerágott csont a nyomozó aki után nyomoznak, a pénzhamisítás és a két ország közti kulturális és viselkedésbeli eltérés. Ezeket nagyon meggyőzően sikerült vászonra vinni Ridley Scott - nak, egyúttal sajátságos légkört is teremtett a filmhez, ami csak még inkább megadta az alaphangulatot. De a légkört nem egyedül dolgozta ki, mit sem ért volna egy olyan remek operatőr nélkül, mint a fantasztikus  Jan de Bont, aki minden jelentősebb területen aratott már sikert. New Yorkban érezni a bűnt, folyton félhomály van, koszos utcák, sötét sikátorok, még ha be is süt a fény, az általában igen halovány. Itt szabályok által és mégis anélkül élnek. Japán neonrengetege és néhol kihalt utcái, a sokszor steril munkakörnyezet és a minden szabályt betartó emberek remekül kihangsúlyozzák az eltérést és szintén megfigyelhető a Szárnyas fejvadász egyik jelenete is - ami ugyanúgy R.S. filmje.

Hogy tovább fokozzák a hangulatot, Scott leszerződtette Hans Zimmer -t , aki tökéletesen hozta a 80-as és 90-es évek krimijeinek és akciófilmjeinek dallamvilágát, néhol volt utalás egyik későbbi munkájára a Lánglovagokra is, vagyis itt már neves komponista volt, de folyamatosan fejlődik éppen ezért jó hallgatni a korai munkáit is.

A színészekre szavam sem lehet, nem csak a főszereplők, hanem mindenki perfektül tette a dolgát és külön öröm még a kisebb szerepek között is olyan neveket látni mint  például Professor Toru Tanaka. A nagy nevek persze itt négy emberre bonthatóak. Az első  Michael Douglas, aki tökéletes választás volt, mind a megjelenése, mind a személyisége és beszédstílusa miatt. Nem tudta volna elrontani Nick Conclin karakterét, csak úgy árad belőle a kemény hekus szerepe. Andy Garcia félkézzel is el tudta volna játszani Charlie Vincent-et, aki teljesen az ellentéte Conklinnak és éppen ezért olyan hatékonyak együtt. Ken Takakura meggyőzően hozta a rendszerben csalatkozó rendőrt, aki eleinte teljes mellszélességgel próbálja távol tartani az amerikai nyomozókat, majd amikor rájön, hogy ez nem megoldás, akkor melléjük áll. Kate Capshaw ugyanolyan szép volt mint az Indiana Jones második részében, itt inkább háttérbe szorult, de neki is voltak szép pillanatai. Yusaku Matsuda ellenben végig képben volt és lehengerlően játszotta el a pszihopata Sato-t, már a kinézete is azt sejtette velünk, hogy jobb vigyázni vele, de amikor még különböző pofákat is vágott mellé, hát mondjuk úgy hogy ilyen "kellemes" emberrel jobb nem összefutni.

Ezt a filmet látni kell, mindenképpen újranézős fajta, egy tökéletes régi vágású krimi, amilyet manapság nemigen látni és a BLUE-RAY - nek köszönhetően iszonyat szépen néz ki. Az első képek a sima DVD verzióból vannak, utána meg a nálunk még kiadatlan BD verzió, iszonyat jó dizájnnal.

És még szerencsére abban a korszakban készült, amiben a magyar szinkron még színvonalasnak minősült, úgyhogy aki az eredeti hangot szokta preferálni az is tehet egy próbát vele.

Ennyi.