Na most a röhejes leírással szemben az igazi történet lényege teljesen más, van ugyan némi hasonlóság, de nem veszem el a felfedezés örömét. Jerry Bruckheimer filmjei nem a történetre építenek, hanem az erős látványelemekre, vizualizációs effektekre és trükkfelvételekre. Ez alól ez sem kivétel, habár Mike Newell mindent megpróbált a rendezés eltörpül mindezek mellett.  A színészválasztás is ezt erősíti, hiába van benne három nagyobb név és egy felfutó, mivel játékadaptáció, sokakat ez elriaszt és éppen ezért a jelenlegi Box office listák alapján, sajnos egyelőre nem hozza be a gyártási költségeket. Ezért a lehetséges folytatások is veszélyben lehetnek.

A szereplőválasztásra visszatérve jól választottak. Amikor arról volt szó, hogy Dastan-t Jake Gyllenhaal fogja alakítani, akkor kétségeim támadtak. De amikor megjelentek az első fotók a neten, elszállt minden kétségem, jól kigyúrta magát a szerepre és azt hozta amit elvártam tőle, nagyszerű színész, aki már számtalanszor bizonyította, hogy az elé támasztott követelményeknek meg tud felelni. Gemma Arterton kicsit szimpatikusabb mint a Titánok harcában, de még így is felemás hatást kelt. Ben Kingsley már az előzetesek alapján is negatív szerepben tündököl, éppen ezért nem ért meglepetésként, a nagynak szánt fordulat. Viszont gonosznak jó volt, kimondottan ellenszenves. Alfred Molina zseniális volt, humoros és szimpatikus, mellékszereplő ugyan, de sokat ad a filmhez. Richard Coyle és Toby Kebbell a mintapéldája azoknak a testvéreknek, akik közül az egyik higgadt és bölcs, a másik meg hirtelen, forrófejű és irigy. Steve Toussaint tökéletes a csöndes harcos szerepében.

A zene szintén a Bruckheimer filmek lendületét tükrözi, ami nem meglepő hiszen már sokszor dolgozott együtt  Harry Gregson-Williams -el.

Az operatőr csodás képeket csinált, de sokat nem tudott vele nyújtani, hiszen legtöbbet a CGI effektek teszik ki. John Seale már nem egy kezdő, ami meglátszik a munkáján. Tükrözi az eddigi filmjeit, de újat is nyújt.

Általában a játékadaptációk nem szoktak túl jóra sikerülni, és ez főleg a történet megmásítása miatt van, ami itt is felüti a fejét. Születtek jó változatok már szerencsére. Gondoljunk csak a Mortal Kombat-ra, a Tomb Raider első részére. Az utóbbi időben készült feldolgozások azonban nem lettek sikeresek, pedig a Hitman egy különálló akciófilmként tarolt volna, viszont a Max Payne úgy volt rossz, ahogy volt. Mivel ebben az esetben sem játék-hű átiratról van szó, így nehéz véleményt alkotni, de ha a cselekményt nem is vette át a mozi, a karaktert és játékban levő főbb elemeket megtartotta, ezzel pedig megmentette a POP filmet.

Akár J.B korábbi filmjei ez is többször nézős kategória, amit bármikor bárhol elő lehet venni és kellemes két órát fog okozni, akár játszottál a játékkal, akár nem.

Ennyi.