Nem mondom, hogy nagy reményekkel ültem neki megnézni a filmet, de tetszett az előzetesekben látott hangulat, így azért elvárásaim voltak, ennek ellenére kisebb problémáim voltak vele. A történet egyszerű volt mint a bot. Adva van egy irány, ami felé hőseink haladnak, néha visszatekintünk a múltra, de folyamatosan a végkifejlet felé tartva. Ez még nem lenne, olyan nagy baj, hiszen egy meséről van szó, ahol a lovag legyőzi  a sárkányt, miközben ő is megváltozik. Legalábbis így kellene lennie, de az időrendtől eltekintve semmi rendkívüli nincs az egészben. A karakterek ugyan hozzátesznek az élményhez, de a két főszereplőn - plusz Hectoron - és a királyon kívül nem volt szimpatikus szereplő. Zoé inkább idegesítő volt  mint kedvelni való, még a végére sem tudtam szimpatizálni vele. Ezek voltak azok, amik gyengébbek lettek mint az elvárásaim, akkor most jöjjenek azok ami miatt érdemes elmerülni ebben a mesés világban.

Igen, ez egy tipikusan mesébe illő világ, az alternatív középkor keverése, a Kis Herceg bolygóival és más fantasy elemekkel, igen hálás ötlet volt. Hát még ezt látványként vászonra vinni, egyszerűen varázslatos, lehengerlő, csodálatos a képi világ. Egyenesen olyan, mintha egy képeskönyvet nézegetne az ember, élő festmények, ha a CGI kimaradt volna belőle, akkor is maradéktalanul elégedett lennék vele, szinte beleolvadtam a vászonba.

Másik hatalmas nagy előnye, az környezet alá pakolt zene. Klaus Badelt most sem hazudtolta meg magát, olyan score-t komponált ami együtt él ezzel a kitalált világgal és bár néhol érezni az amerikai hatásokat, így sem válik zavaróvá. Ráadásul remek érzékkel választotta a betétdalokat is.

A megvalósításnál, a sárkányok készítése sem hasalt el, igazán egyediek és némelyik kifejezetten ijesztő is tudott lenni. Nem emlékszem hasonló történetben villámló sárkányokra, amik még úgy is néznek ki mintha a Szörny RT. egyik gonoszát összegyúrták volna, egy raptorral és egy elektromos angolnával.

Igazából rengeteg mindent lehetne felhozni mindkét oldalon a film mellett, vagy ellen, de nem szabad elfelejteni hogy gyerekeknek készült és ha ebből a szemszögből nézzük, akkor hibátlan az alkotás, ugyanis a gyerkőcök minden percét élvezik majd. Nem zavarja őket a dramaturgia milyensége és a többi és a többi. Engem minden perce lekötött, egyedül a végét éreztem nagyon összecsapottnak és bár látványos volt az összecsapás a Világfalóval, valahogy mégis olyan hiányérzet maradt bennem.

Izgalmas és bátor próbálkozás volt a készítők részéről és sikerült valami újat mutatni ebben az unalomig ismert témában, amivel remélhetőleg sikerült egy kicsit felkavarniuk az állóvizet és több alkotó is veszi a bátorságot, hogy változtasson és ezzel kiutat mutasson azoknak akik eltévedtek a szürkeség és megszokottság rengetegében.

Ennyi.