Történet : Mit tennél, ha kiderülne, hogy négy hónapod van hátra az életből? Ezzel a kérdéssel szembesül George Monroe tervezőmérnök, aki épp munkahelye elvesztése után összeesik és a kórházban közlik vele a rossz hírt. Másokkal ellentétben ő nem kezdi el körbeutazni a világot, kiélvezni az utolsó napjait, ő úgy határoz, hogy házat fog építeni.

Senkinek nem mondja el, hogy haldoklik. Kamasz fiával Sammel elkezdik felépíteni, illetve először lerombolni a házat. De nincs könnyű dolga, Sam mindent és mindenkit utál, drogozik és nem törődik semmivel, így újra embert kell nevelni belőle. És ha még nem lenne elég, az egyik szomszéd folyamatosan keresztbe tesz nekik, azzal hogy feljelenti őket az építésfelügyeletnél. Kezdeti elhidegülése lassan de biztosan megváltozik és Sam nem csak tisztelni kezdi az apját, hanem meg is szereti. És ezzel nincs egyedül.

Kidolgozás : Kezdeném azzal, hogy ez egy 2001-es film, úgyhogy nem meglepő ha valaki mostanában nem hallott róla és sajnos érdemtelenül a televízióban ritkán adták, illetve ha volt is akkor is a nagyon késő esti műsorsávban, nehogy már valami jót is lásson az ember. Ugyanez a helyzet a moziknál is, nálunk csak DVD-n jött ki. Na szóval ennyit erről.

Ez a film igazi színészfilm, ők viszik a hátukon a cselekményt, de ez még nem jelenti azt, hogy a történet nem jó. Pont ellenkezőleg, a kiindulásból a befejezésig végig tudja a néző, hogy mi fog történni a végén, de mégis addíg a pillanatig élvezi azt, ami éppen történik és van bőven történni való. Van olyan, amit nem lett volna muszáj beleírni a forgatókönyvbe, de ettől lett olyan amilyen.  Nem csak a főszereplők kapnak hangsúlyt, hanem a mellékszerepekben feltűnő karaktereknek is megvan a maga szerepe és ahogy a végén Sam megjegyzi : " minden okkal történik " . Ez igaz is és a srác léhűtő, anyagozós természete nem valami bizalomgerjesztő, nehéz szimpatizálni vele, ám valahol mégis meg lehet érteni. Több olyan témát is feszeget a film, amit hasonló alkotásokban ritkán látni, ilyen a férfiprostitúció, a fiatal és idős szexuális kapcsolata, a társadalmi helyzetek okozta stressz és elhidegülés. Ahogy fokozatosan halad a történet, úgy kapunk egyre nagyobb szeletet az amerikai álomból és George életéből, döntéseiből amik életére is hatással voltak. Az pedig, hogy kire hagyja a házat és hogy valójában mit remélt, megint egy nagyon jó húzás volt.

Irwin Winkler ritkán áll be a kamera mögé, de akkor valami különleges születik, így volt ez anno az Első látásra című filmnél is - illetve kicsit más kategória, de a Hálózat csapdájában-t is ő rendezte. Ahogy a stábot elnéztem, nagyon nem kellett utasítgatni senkit, talán csak a fiatalabb generációt.

Egy másik erőssége a drámának az a jó fényképezés. Szerencsére gyönyörű képeket lehetett látni, hála a fantasztikus operatőrnek Zsigmond Vilmosnak. A parti felvételek, az óceán közelében folyó építkezés és ahogy a nap lebukik a horizonton, miközben megcsillan a vízen, gyönyörű látványt nyújt.

Az aláfestésnek köszönhetően az érzelmi faktor nagyot ugrott, főleg a komolyabb, drámaibb szituációkban. Marc Isham igen sokoldalú zeneszerző, készített zenét már vígjátékhoz, horrorhoz, kalandfilmhez, fantasyhoz, akciófilmhez és ... . Az itt felcsendülő dallamok híven tükrözik a jelenetet, amelyben felhangzanak. A könnyedebb ritmus jellemzőbb, a boldogabb, felhőtlenebb pillanatokban. A szomorkásabb, már a lassabb mélyebb szimfonikus világnak kedvez és a sírós percekért az erőteljes zenekari hangzás a felelős és ezek folyamatosan keverednek, megtartva az egyensúlyt.

De ahogy mondtam ez vérbeli színészfilm. Az élete utolsó napjait élő Gerge szerepében Kevin Kline brillírozik, folyamatosan látni rajta a rosszabbodás jeleit,  mégis törődik a családjával és hisz benne, hogy változtathat a dolgokon. Kristin Scott Thomas egyfelől a családjáért aggódó anya, aki már mindent megtett azért, hogy fiát megmentse, másfelől egy vonzó és szép asszony akiben még mindig lobog a tűz a volt férje iránt, habár ezt eddíg nem ismerte volna be. Kettejük jutalomjátékaként is felfoghatjuk az egészet, annyira természetesen játszanak, hogy azt hinné az ember nem is filmet lát, hanem a való életet. Hayden Christensen karakterével elsőre nehéz azonosulni, inkább csak elfogadjuk a hibáival együtt. Igazán akkor lehet megkedvelni amikor már a változás útjára lépett, ekkor érti meg az ember, hogy egyszerűen magányos volt egy olyan közegben, ahol mások szeretik. Jena Malone fiatalos hangulatot áraszt és ez nem csak a korának, hanem a viselkedésének is betudható, pozitív hozzáállásával mindenkinek a kedvén javít és az elsőre távolságtartó Sam is sokkal emberibb lesz  - többek között - miatta is. Mary Steenburgen a tipikus lányát egyedül nevelő anyuka, aki végtelenül unalmas életén szeretne változtatni, ez részben sikerül is hála Josh-nak. Jamey Sheridan és Scott Bakula szereplése szintén örömteli volt, hiszen mindketten főként sorozatokban játszanak.

Nagy előnye a történetnek, hogy miközben George haldoklik, mindenki életén javít valamit, de legalábbis megváltozik az együtt töltött időnek köszönhetően. És ezzel el is éri az embert az üzenete, hogy sosem késő tenni magunkért vagy másokért . Egy drámáról van szó, de mégis valahogy pozitív kisugárzása van.

Ennyi.