Történet: Preest nyomozó, Meanwhile (Köztesváros) utcáit rója, miközben egy gyilkosra vadászik, aki egy elrabolt egy 10 éves gyereket, az Ikerház nevű vallási szervezetnek. Később kideríti, hogy a lány már meghalt, innentől már csak a bosszú foglalkoztatja. Milo esküvője elmarad, mert szakított menyasszonyával, de úgy tűnik újra látja régi szerelmét, akivel már hosszú ideje nem találkozott, de valahogy sosem tudja utolérni, amikor meglátja.Emilia, különleges művészeti projektként filmre veszi öngyilkossági kísérleteit, majd beadja az egyetemnek. Eddig valahány kísérletét megúszta, és bár az anyjával nem jön ki jól nem akar meghalni.Esser egy megtört öregember, aki egy templomban dolgozik és eltűnt fiát keresi szüntelenül.

Négy ember, négy sors és két világ, mégis összefüggnek a dolgok és az események kapcsolódnak egymáshoz, egy olyan végkifejlet felé vezetve, ami mind a négyük életét megváltoztathatja.

Megvalósítás: Gerald McMorrow második rendezése volt ez a film és pont mint az elsőnél, ennek a történetét is ő írta. A szubjektív és szürreális látásmódjáról híres rendezőnek ez volt az első igazi nagy munkája, ami a belé fektetett munkán meg is látszik, nem csinált kompromisszumokat, a sztori mellett a látvány is éppolyan erős minőségű lett.

És ha már a látványról van szó, akkor érdemes megemlíteni az operatőr Ben Davis nevét, akit a Csillagpor kapcsán kedveltem meg. A fényképezés gyönyörű a mai London képe bár világosabb és élettel telibbnek mondható mint Meanwhile, mégis borús és nyomasztó hangulatot áraszt magából, ahol mindenki a helyét próbálja megtalálni.

Ez az egyik fele az éremnek, a másik az Köztesváros vizualitása, ahol főleg sötétben vagyunk, még ha fel is kel a nap, akkor is olyan mintha itt sosem sütne, mindig félhomály van. Ami szépen kiemeli az épületeket és a város házait, építészeti megjelenítését. Habár hasonló a mi világunkhoz, mégis valahogy más, amit szüntelenül megjelenő vallási motívumok, jelképek csak még világosabbá tesznek előttünk. Ezt létrehozni nem tudom mennyi munkába telhetett, de abban biztos vagyok, hogy pont így álmodták meg, ahogy kinéz, fantasztikus lett. Ezt mondom annak ellenére, hogy hasonlóságot találtam a Watchmennel, a V mint Vérbosszúval és a Matrix-al - ami ma már divatnak számít.

A színészek kitettek magukért, mindenki istenien játszik. Érdekesség, hogy eredetileg  Ewan McGregor, John Hurt és Paul Bettany voltak az esélyesek a szerepekre. Személy szerint én nem bánom, mert Preest karaktere nagyon jól állt Ryan Phillippe-nek, meggyőző volt. Eva Green szintén kiváló alakítást nyújtott, Bond lányként is ismert de a többi szerepe mellett, ez lett az eddigi legjobb számomra. Bernard Hill tényleg hitelesen hozta a kétségbe esett apafigurát, aki fokozatosan kezd rájönni a dolgokra. Sam Riley meglepetésként ért, igen erőteljes színészi játékot mutatott, amit sokaknak unalmasnak hathat, de ez nem igaz. James Faulkner még említésre méltó, nem sokszor látni, de akkor felejthetetlen.

A filmzene olyan mint a látványvilág, fantasztikus, Joby Talbot olyan score-t komponált ami együtt él a kitalált világgal és Londonnal egyaránt. A nyomasztó hangulatot fokozni hivatott zongorabetétekkel társított hegedűhadsereg és hárfa csak hab a tortán. Az olyan számok mint a Meanwhile city csak még jobban megkedveltették velem a filmet.

A bonyolult és több szálon futó történetnek hála, sokan sok féle módon reagáltak a filmre. Van akinek egyáltalán nem tetszett, van aki végig sem nézte, van aki el se kezdte és van aki megnézte és bejött neki, ilyen vagyok én is. Sokkal több van benne, mint ami elsőre látszik, sajnos a rossz reklámozásnak és az első reakcióknak hála, amit az előzetesek és poszterek sugallnak félreérthető a műfaja - ami végül is eléggé meghatározhatatlan, van benne romantika, fantasy, dráma, akció ... - és emiatt olyan következtetéseket lehet levonni, hogy egy sci-fi akciófilm, vagy a maszkból kiindulva horrorfilmnek is bélyegezték már.

Az a lényeg, hogy ez egy lassú sodrású film, folyamatos narrációval, lassú cselekménnyel de mégis fenn tartja azoknak a figyelmét, aki szereti az ilyesmit, én csak ajánlani tudom. Ilyen egy igazi "mindenkit megoszt" film.

Ennyi.