Jake Sully tengerészgyalogos a Pandora bolyóra kerül, hogy átvegye halott ikertestvére helyét egy méregdrága és titkos kísérletben. A bolygón élő népet N'Avi-nak hívják és birtokában vannak egy olyan ásványnak melyből kis mennyiség is milliókat ér és egy igen nagy hatalommal rendelkező cég mindent megtenne érte. Hogy elkerüljék a háborút, az a tervük, hogy genetikailag létrehozott N'Avi testekbe átviszik az emberi tudatot és így elnyerjék a bennszülöttek bizalmát és távozásra bírják őket anélkül, hogy bárkinek is baja esne. Ezeket a testeket Avatároknak nevezik és Jake is kap egyet.

Első bevetése alkalmával elszakad a többiektől és kisebb kalandok után egy őslakos női harcos, Neytiri elviszi őt a falujukba, ahol kap egy esélyt hogy bizonyítson és tanuljon. Azonban az idő amit velük tölt és az amelyiket a saját testében összemosódik és már nem tudja melyik a valóság és azt se, kinek az oldalán is áll tulajdonképpen. A határidő lejártáig kevés idő maradt és ha letelik, akkor a katonák megtámadják a falut, hogy erőszakkal elvegyék amit akarnak.

Ennyit az előzetesekből is megtudhattatok, de ennél többet nem árulok el, tapasztaljátok meg. Cameron már nagyon rég óta tervezgette ezt a filmet, pontosabban 15 éve , de nagyon keveset lehetett tudni az egészről. Jómagam és sokan mások kevesebb ideje, csak körülbelül tíz éve tudunk róla és a legtöbben csak tavaly, illetve idén szereztek tudomást a dologról. Ami nem meglepő, mert hétpecsétes titokként kezeltek mindent ami a filmhez kapcsolódott és csakis a nagy hajrában tették közzé az információkat, először történetmorzsákat, majd képeket, végül videókat. A videókkal sajnálatos módon - új szokás szerint - az előzetesekben és később különböző filmrészletekben spoiler hegyeket zúdítottak a nézőkre, így aki meg akart lepődni, az első trailereknél leállt.

A rendező úrnak már réges rég meg voltak az ötletei, amit az operatőrrel Mauro Fiore- el együttműködve el is képzelt és papírra is vetette, azonban 1999-ben az akkori technika ehhez még kevés volt. Majd tíz év várakozás után, a vizualizáció végre elérte azt a pontot ami már megfelelő volt és ez enyhe kifejezés, arról ami a mozivásznon fogadott engem, csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni. Igazi vizuális orgazmus, látvány katarzis és a többi és a többi. A megvalósítás nem egyszerűen képek sorozatára alapul, nem arról van szó hogy kreáltak a filmhez egy világot, nem. A világhoz készítettek egy filmet és ezt szó szerint értem. A világ, Pandora él és lélegzik és mi a részesei lehetünk ennek a csodálatos bolygónak. Nem csak a CGI az ami miatt ez így van, a  3D-s hatásnak köszönhetően belekerülünk az űrrepülőre, vagy éppen vadállatokat ülünk meg. Azt azért hozzátenném még, hogy az igazi maximális élményt az IMAX vetítés adja.

De nem csak a kinézet számít, az  egész semmit nem érne, ha az alkotó elme nem dolgozott volna mindent ki a legapróbb részletekig. A bolygón lévő ökoszisztéma valódi, a növényzet és az állatvilág akár szerepelhetne bármelyik dokumentumfilmben és ne feledkezzünk meg az itt élő népről, a N'Avi-król sem. Ezek a két és fél, három méteres élőlények nem csak a külsejük miatt figyelemre méltóak, viselkedésre nem különböznek az embertől. A kultúrájuk magán hordozza az indián törzsek jellegzetességeit és  ez a beszédükben is megnyilvánul - személy szerint én egy egyiptomi és indián nyelv keveréknek titulálnám ezt a nyelvet. A szent helyüket bármi áron megvédő és a természetet és egymást a végletekig tisztelő N'Avi-k harmóniában élnek, nem csak az itt élő organizmusokkal, hanem magával a bolygóval és annak szellemével Eyva-val. Nem is olyan nehéz azonosulni velük igaz?

Hiába vonnak párhuzamot sokan a Farkasokkal táncolóval, vagy a Pocahontassal - indián lány és felfedező egymásba szeretnek - vagy más a közelmúltban bemutatott mozifilmmel, mert az egyveleg működik és nem is akárhogy.  Nem emlékszem még egy olyan filmre, ahol a vége főcím után a teremből kijőve úgy éreztem volna, hogy ez nem a valóság. Amint kijöttem az a ritkán rám törő érzés kerített hatalmába, hogy még, még, még. Még órákig, sőt napokig elidőztem volna Pandorán és még meg kell néznem a filmet, nem is egyszer és ezt a moziban kell megtennem, mert ezt egy akármilyen hiper-szuper televízió sem adhatja vissza.

Akkor most rátérnék a zenei részre. Ami nem érte el azt a hatást amit reméltem. Félre értés ne essék, imádom James Horner filmzenéit, csakhogy sokszor hasított belém az érzés, hogy több korábbi filmzenéjét is hallani vélem - ami annyira nem meglepő, a 200 éves ember is tiszta Rettenthetetlen zenékből állt - , olyanokat mint a Szenvedélyek viharában, Titanic, vagy éppen a Viharzóna. Mindentől eltekintve tökéletesen simul a filmhez, így nem válik zavaróvá, csupán megjegyzésként mondtam - egyébként már rongyosra hallgattam. Csupán csak azt reméltem olyan lesz ,mint amikor Howard Shore megkomponálta a Gyűrűk Urát. A vége főcímdalt Leona Lewis énekelte és igen kellemesre sikerült. Egyébként a dalt Golden Globe-ra jelölték, ezért valószínűleg Oscarra is fogják, ahogy más jelölései is lesznek az Avatarnak.

Azoknak akiknek nem volt elég Pandorából - mint nekem - megnyugtatásként közlöm, hogy a második rész erősen tervben van, de Cameron először a Battle Angelt akarja leforgatni - a manga és anime alapján.

A stábot is sikerült rendesen kiválasztani. Sam Worthington tökéletes Jake Sully szerepére, Zoe Saldana azaz Neytiri, csak idegen alakban látható mégis emberinek érződik. A gesztusok, a hanghordozás, hangszín és hangsúly egyaránt azt érezteti, hogy hiába nem ember, akkor is gyönyörű és magával ragadó. Sigourney Weaver -t továbbra is nagyon szeretem és kész, itt is a maximumot nyújtja és még Alienek elől sem kellett menekülnie hozzá. Quaritch ezredes figurája maga a tökély, Stephen Lang amennyire kegyetlen és hidegvérű, annyira karizmatikus is. Giovanni Ribisi-t ennyire nem tudtam utálni a Főnix útja óta, annyira ellenszenves embert alakított. Michelle Rodriguez továbbra is gyönyörű, mindegy melyik filmben látom, mindig azt hozza amit várok tőle. A többi karaktert megszemélyesítő színész is tökéletes munkát végzett.

A magyar szinkron a főbb karaktereknek szintén eltalált volt, csak hogy néhányat említsek.

Széles Tamás (Jake Sully)
Menszátor Magdolna (Dr. Grace Augustine)
Pikali Gerda (Neytiri)
Kőszegi Ákos (Miles Quaritch)
Rajkai Zoltán (Selfridge)

Summa summárum, egy életre szóló élménnyel gazdagodtam és remélem még sokan mások is.

Egy szó jut eszembe, ami összefoglalja az érzéseimet és ez a minden értelemben vett FANTASZTIKUS.

Ennyi.