Samatarou egy átlagos iskolás fiú, mondhatnánk ha nem ő lenne Isten fia. Anyja istennő, a húga és a nővére pedig még istennő tanoncok. Velük él még Tenko, aki egy angyal és az a feladata, hogy vigyázzon Samataroura amíg felelősségteljes és megbízható isten nem lesz belőle.

Azért élnek az emberek között, hogy a fiú megtanulhassa az emberek szokásait és viselkedési formájukat.Azonban ha valami balul ütne ki, a papáék mindig segítenek neki, így szinte semmi önálló tette nem volt még. Ez megváltozni látszik, amikor új tanuló érkezik az osztályába akit Kumiko-nak hívnak és egy pillanat alatt beleszeret. Megkéri a családját, hogy ne akadályozzák azzal, hogy segíteni akarnak, magától akarja meghódítani a lányt. Persze nem bírják ki, hogy ne szálljanak be, ezért folyton meglepő és nehéz helyzetekkel kell megbirkóznia Samatarounak.

Kuwashima Yoshikazu light noveljén alapján készült, nyolc kötetből áll, 2003 és 2008 között lett kiadva, ennek a folytatásaként jelent meg még az év január 25-én a Kamisama Kazoku Z. Az illusztrátor Yasuda Suzuhito volt és jelenleg egy kötetnél tart.

Kuwashima sensei 2005-ben elindított egy mangát is TaPari rajzaival, és három publikálót is talált, persze időrendi sorrendben adta ki a munkáját a Media Factory, Daiwon C.I.,és a Go! Comi. Öt kötet után még mindig jönnek új részek, tehát még ez is befejezetlen.

Nem úgy az anime ami a maga tizenhárom részével kellemesen le is lett zárva.  A Toei Animation munkájaként 2006 májusa és augusztusa között futott a televizióban.

A műfaj romantikus vígjáték, kevertek bele fantasy elemeket, a szükséges drámai vonatkozásokat és szálakat, a szerelmi háromszöget és egy kis akció is van benne.

A történet folyamatos, vannak visszaemlékezések és kiugrások, illetve ugrálás az időben. A befejezés várható volt, a cselekmény viszonylag kiszámítható.Tenko esetében nincs az az animekedvelő ember aki ne venné észre, hogy odavan főhősünkért pl. Mint említettem a gyors drámai vonalat, ez magára a sztorira vezethető vissza. Ugyanis a leges legelején máris fejest ugrunk a közepébe és az első pár rész alatt több szerelmes melankóliát és bánatot látunk mint azt kéne, ami nem lenne baj, ha shoujo lenne csak, csakhogy ez egy vígjáték és ez sokszor árt neki. Ez a mennyiség általában nem zavar a vége felé, ahol a legtöbb anime esetében szokott lenni, persze vannak kivételek. Félre értés ne essék, nem utálom az ilyet, csakhogy ebben az esetben a határvonalak elmosódnak és pillanatról pillanatra vált műfajt, ami az élvezhetőségen sokat ront.

A hangzással nem volt bajom, tökéletesen hozta azt a 2006-os színvonalat amit kellett. Szépen és tisztán szólt, az effektek amik épp valami baromság vagy épp valami akciónál feltűnnek hitelesek és eredetiek.

A szinkron mindenképpen plusz pontot érdemel, mert a seiyuuk most is kitettek magukért. Koshimizu Ami Tenko szerepében tökéletes választás volt, meggyőzően alakítja a féltékenykedő és aggódó gyermekkori barátot - és persze szerelmet. Kishio Daisuke Samatarouként szinten jó választás, a lázongó ifjúságot szimbolizáló üvöltözései és higgadt meggyőző beszéde egyaránt kivételes. Az örökké szórakozott, de azért ha kell komoly mama, Katsuragi Nanaho (Venus) fergeteges "alakítást" nyújt, igazi poénforrás. Ahogy a papa,Ebara Masashi (Osamu); a nővér   Touma Yumi (Misa) és a hugi,  Kanda Akemi (Meme) is. Miura Hiroaki (Shinichi) a nőimádó legjobb barát szerepében szintén fantasztikus. És ne feledkezzünk meg a Kumikot megszemélyesítő Maeda Ai-ról és Ai-chant Noto Mamiko-ról. Mindenképpen említést érdemel még Kouda Mariko Fumikoja.

A zene főleg klasszikus hangszerekre épít, de találhatóak szintis dallamok is. Semmi extra, de attól még van közte néhány egészen jó darab is. Takei Hiroyuki komponálta amúgy mellesleg. Néhány itt is van.

A grafika igen passzos, a látvány kellemes a szemnek. A karakterek kidolgozottsága a helyzet komolyságától függ és egyáltalán nem rossz. A chibi-k inkább akkor bukkannak fel amikor az istenek beszélgetnek egymással vagy az angyalokkal, ekkor kis chibi alakban megjelennek - egész aranyosak. A hátterek és állóképek szintén jók. Az akciórészek szépen vannak megcsinálva. A drámai részeknél kiérződik a feszültség a képekből.

Mindent összevetve nem rossz, sőt bárki élvezheti aki szereti a hasonló kaliberű animéket. Amiket mondtam az nem azt jelenti, hogy nekem nem jött be, csak annyi az egész, hogy szerintem túlságosan össze lett zsufolva az egész, lévén hogy a manga és a light novel is fut, ez nem meglepő.

Összesítve : Aranyos kis vígjáték MAL 7 pont.

Ennyi.