Fujioka Haruhi átlagos szegény iskolás speciális diákként felvételt nyer az Ouran Akadémiára. Az iskola a felsőosztálybeli fiatalok magánintézménye. Rajta kívül csakis gazdagok járnak ide. Itt mindenki könnyelműen veszi a tanulmányokat, ezért még a könyvtárban is a móka és kacagás van. Mivel nem tud rendesen tanulni, így a harmadik emeleti zeneszobába megy, ahol viszonylag csönd van.

Azonban ami ott fogadja minden képzeletét felülmúlja, a szoba az Ouran Hoszt Klub terme. Gazdag férfiak kényeztetik az unatkozó gazdag nőket - na nem kell rosszra gondolni. Amikor ijedtében véletlenül összetör egy hihetetlenül drága vázát, rákényszerítik, hogy a klub "kutyájaként" kelljen szolgálnia. De mihelyt a szemüvegét levette, a klub tagjai átalakítják, elegánsabbá téve és rájönnek, hogy igazán jóképű és teljes értékű hosztklub tag lesz.

Itt azonban nincs vége, amikor csurom vizes lesz, elmegy átöltözni és amikor az elnök megnézi, hogy halad kiderül hogy a fiú tulajdonképpen lány. Ezt csak a többi tag tudja, ezért hogy adósságát törlessze férfiként hoszt marad.

A mangát Bisco Hatori készítette és 2003-ban rajtolt, jelenleg 13 kötetnél jár és folytatódik.A Hakusensha kiadásában jelent meg. Elég hamar ismeretségre és rajongókra tett szert. Ennek köszönhetően 2006 áprilisában a televízióban is debütált animeként a BONES stúdió jóvoltából és akárcsak az eddigi munkáik, ez is minőségi lett.

Műfajilag romantikus vigjáték shoujo elemekkel és a szokásos drámai szálakkal. Ezenfelül tele van az egész művet jellemző őrült és irracionális gondolkodásmóddal, ami hozzá párosuló szentimentalista és aranyos karakterekkel csak a történet javára válik.

A történet végig egy irányba halad, időnként visszatekintéssel egy egy szereplő életére, mielőtt a klubba lépett volna, illetve olyan rész is akad, ami teljesen elrugaszkodik a valóságtól. A cselekmény során van eltérés a mangával és most nem arra gondolok, hogy a befejezés - ami végül is nem rendes lezárás, de ettől még szerethető - eltér, hanem az is, hogy míg a mangában egy diákigazolványból derül fény haruhi nemére, az animeben ezt egy népszerűbb átöltözést megzavarós részre cserélték.

A szereplők az átlag sablon jellemzőket viselik magukon, ennek ellenére tudnak egyéniek is lenni. Mind a hosztosok, mind az ügyfelek és mindenki aki belép a kis világukba magán viseli azokat a vonásokat, amiktől felejthetetlen tud maradni.

A hangzás tökéletesen tiszta, érthető és kellemes is egyben. Az effektek - mert hogy azért jó pár olyan jelenet akad ahol kalandos vagy éppen akció dús környezetet tárnak elénk - szépen ütnek és ebből adódóan a hangulaton nagyot dobnak.

No de nem akkorát, mint amit a seiyuu stáb összehozott a szinkronnal.  Sakamoto Maaya egyaránt jó férfinak és nőnek, amikor éppen leoltja Tamakit , vagy amikor leszid valakit, vagy kikel magából ugyanúgy kiválóan hozza a rá kiosztott szerepet.  Ő viszont csak egy példa, akad még jó néhány.Miyano Mamoru alias Suou Tamaki fantasztikus, egyszerűen lehengerlő a stílusa.Nem beszélve arról amikor Haruhi papáját játssza, na az fergeteges. Saito Ayaka, azaz Mitsukuni (Honey) aranyos és fenyegető egyben. Kirii Daisuke nem sokat beszél, mert Morizuka karaktere ilyen, de ettől még ő is tud esendő és ebből adódóan vicces is lenni. Suzumura Kenichi és Fujita Yoshinori a Hitachiin ikrek, vagyis Hikaru és Kaoru. Amilyen hasonlóak, olyan különbözőek, de amikor szinkronban vannak, azt nem lehet elfelejteni. Matsukaze Masaya Kyoyaként kiválóan hozza a külsőre hideg és számító, ám legbelül mindenkiért aggódó figurát. Yoshizumi Kozue az otakus viselkesdésével Rengeként éppolyan mint amilyennek lennie kell, megszállott és mindenbe beleüti az orrát. És csak a főszereplőkről áradoztam, holott a legkisebb mellékszerepekben is tökéletes a szinkron.

A zene passzol a műfajhoz, de a kellemes lightos dallamok mellett bőven található még más mélyebb is, és nemegyszer úgy tűnt a Death Note-ot hallom, aztán amikor utánanéztem rájöttem miért. A komponista ugyanaz volt mindkét esetben, kinek neve Yoshihisa Hirano és itt is egy faja kis albumot rittyentett a sorozat alá.

A grafika a 2006-os színvonalat és egyben a Bones munkáit tükrözi. Igényes és szép képek, ábrázolásmód, hátterek és állóképek. A szereplők a mangában is szépen voltak megrajzolva, de itt sokkal szebbek és kidolgozottabb a megjelenésük. A különböző ruhák, kosztümök, jelmezek remekül festenek. A könnyed és vidám színek mellett találhatóak ugyan mélyek és komorak is, de még a legmegkapóbb pillanatokban sincs eltúlzás.

Még az anime előtt elkészítették a drama CD változatot 2003-ban, Japánon kívül sohasem jelent meg.

2007-ben megpróbálkoztak egy visuel novel-al is Playstation 2 -re Ouran Host Club címmel. A többi hoszttagon kivül két új szereplő bukkan itt fel, az egyik Tamaki régi barátja Franciaországból Jean-Pierre Léo és a másik Haruhi volt osztálytársa Himemiya Sayuri.

Ugyanez DS-re is kijött az eredeti seiyuuk hangjával, immár idén új karakter specifikus jelenetekkel.

Minden korosztálynak és minden nemnek ajánlott, mindenki jól fog szórakozni rajta, aki ad egy esélyt neki. És bár nincs száz százalékosan lezárva és tartalmaz olyan részeket, ami a történet előrehaladásához szükségtelen, mégis élvezetes és megmosolyogtató.

Összesítve : Egy újabb remek. MAL 9 pont

Ennyi.