A japánban tanuló kínai fiú, Chen Zhen miután mesterének halálhírét veszi, azonnal hazaindul, hogy kiderítse mi és hogy történt.

Sanghai-ban a Japánok lenézik a kínaiakat és szinte nem is nézik embernek őket.  Chen megérkezése után és miután kifejezte a tiszteletét az elhunyt iránt,  ellátogat a japán dojo-ba, ahol a Jing Wu iskola mestere meghalt. Kihívja a dojo vezetőjét és miután őt és az egész dojo-t könnyedén legyőzte, rájön hogy a mester nem volt egészséges a küzdelem alatt, csakis ezért verték meg. Gyanúja beigazolódni látszik, amikor kiderül, hogy megmérgezték, de nem könnyű igazságot szolgáltatni egy olyan Kínában, ahol a Japánoknak nagyobb szavuk van, és kishiján az egész törvénykezés az övék.

Eredet :

Igen akinek ismerős volt a történet az nem tévedett, ez a film Bruce Lee egyik legjobb alakításának a Legend of Fury, más néven a Dühöngő Ököl-nek a remake-je. (Ami egyébként nálunk Tomboló Ökölként jelent meg)

Egy minden ízében tökéletes és pörgős kung-fu film volt anno még 1972-ben és még ma is kellemes és tartalmas szórakozást nyújthat bárkinek

Sajnos a szinkron nem a legjobb, de ez nem zavar, pazar harcjelenetek alatt.

Stáblista : A filmben a legnagyobb nevek tünnek fel, akik az akkori harcművészeti filmekben megtalálhatóak voltak. Ugye itt van  Jet Li, aztán Siu-hou Chin, Yasuaki Kurata és Billy Chow, csupa kemény fickó.

A rendezést és a forgatókönyv megírását az a Gordon Chan végezte, aki a Hong-Kong-i filmgyártás apraja nagyjával csinált már harcműveszeti, illetve akciófilmeket, többek között Jackie Chan-nal is.

Érdekesség , hogy a film zenéjét nem csak Joseph Koo ázsiai zeneszerző komponálta, hanem segítsége is akadt Stephen Edwards személyében és lehet, hogy szentségtörés az eredetivel így összehasonlítani, de ebben sokkal jobban összejöttek a ritmusok a jelenetekkel, mint annál, legalábbis sztem.

Kivitelezés : A koreográfia bámulatos, sokszor úgy éreztem  valóban Lee-t látom, és nem azért van mert ua. a sztori, hanem mert Li látványosan és keményen küzdött. És pont ebben van az a plusz, ami miatt nekem ez Jet Li legjobb ilyen filmje, még nem is repkednek benne. Nem úgy mint sok mai kung-fu-s mozinál, ami sokszor elveszi az élményt.

Csak, hogy rávilágítsak a hasonlóságra és arra, hogy mennyire jól nyomta Chen Zen: