A közeli jövőben a sarki jég megolvadt és ennek köszönhetően, a Föld nagy részét ellepte a víz. Akik mégis túlélték nyomorúságos körülmények között tengődnek a romokban illetve alatta. Mindennapi életüket még nehezebbé teszi az a tény, hogy háború dúl.

Az ellenség egy ismeretlen faj tagjai, amiket egy különc és zseniális tudós Dr. Zorndyke alkotott meg, hogy békét hozzanak a világra és ez addig nem lehetséges amíg élnek emberek a világon.

A Kék 6-os tengeralattjáró egyik tisztjének jut a feladat, hogy visszacsábítsa a fedélzetre Hayami Tetsu-t akinek a képességei elengedhetetlenek ahhoz, hogy megnyerjék a háborút. Legalábbis a kapitány így gondolja, ezért a szerencsés feladatot Mayumi Kino zászlós kapja meg, aki nem jár sikerrel.

Azonban mielőtt elhagyná a szárazföldet, a várost megtámadják a Vörösek - így hívják az ellent - és kis híján porig rombolják azt, de Hayami megmenti Kino-t és a várost is, valamint az egyik idegen pilótát is elengedi és visszatér a Kék 6-ra.

Elsőnek mangaként debütált, Satoru Ozawa munkája és a Shogakukan publikálta 1997 és 2000 között. Összesen három kötetet ért meg.

Tv-be nem került ellenben OVA-ként kiadták a  Gonzo munkájaként, a Bandai Channel égisze alatt. A négy részes anime 1998-ban jelent meg és a rendezést három ember vállalta el, igazából Mahiro Maeda és Toru Fukushi mellett említésre méltó a harmadik név. Pontosabban Masahiro Ozawa, akiről nem tudom csak névrokona-e az írónak, vagy családtag.

Műfaja erősen sci-fi dráma, a posztapokaliptikus jövő most valahogy máshogy néz ki, mint azt a legtöbben megszoktuk, habár itt is ugyanaz a cél, mint bármikor, minden áron életben maradni. Ugyanakkor ez egy merőben érdekes szituáció, ugyanakkor félelmetes és - eltekintve a mutáns vizilényektől - el lehet képzelni azt, hogy mi is a részesei vagyunk, illetőleg leszünk.

A történet a rövidsége miatt nem távolodik el a fő cselekmény száltól, végig irányban marad és ha drasztikus fordulatok nem is lesznek, mindenképpen lesz meglepetésben része a nézőnek.

A hangok pontosan olyanok amilyeneknek lenniük kell, minden élethűen adja vissza a környzetet és az abban élő embereket.

Ebből adódóan a szinkron nagy szerepet játszik abban, hogy mennyire azonosulunk egyes szereplővel, vagy éppenséggel szimpatizálunk-e vele.  A főbb szerepekből kitűnik a Hayami-t alakító Hozumi Gôda és Yukana, aki pedíg Kino szerepében tetszeleg. A harmadik kedvencemnek nincs szinronhangja, mert csak állati hangokat képes kiadni. (Mutio)

A zene első nézésre nekem igen furán hatott egy sci-fi-nél, főleg az akciójelenetek alatt, de végül is meg lehet szokni és később élvezni is. Főként jazzes elemekte vonultat fel a szerő és sokszor olyan érzése lehet a nézőnek, mintha egy jam sessiont hallgatna.  Nem mellesleg az előadó THE THRILL és fantasztikus a zenéje, még akkor is ha nemigazán illik bele, külön gyönyörűen szól.

A karaktereket elnézve igen érdekes dologgal szembesülhetünk, ez pedig az hogy senki sem rossz. Mindenkinek megvan a maga oka, a maga története arra, miért lett ilyen. Mindkét félnél ott az igazság és szerintük jogos az amit tesznek, vagy tettek a múltban. Mégis a nagy tömegből kilóg egy szereplő, aki egy a Zorndyke által a világra hozott lényekből. Felismeri azt, hogy amit eddig hitt, nem maradéktalanul igaz. Ebből adódóan felvetődik egy másik téma, ami a változást hozza magával minden téren.

A grafikával szemben már vannak fentartásaim, érződik rajta, hogy a komputeranimáció még gyerekcipőben van és  a sok CGI sajnos nem tesz jót a látványvilágnak - legalábbis sztem. Ezen kívül viszont az ábrázolás nagyon szép, csak dicsérni lehet, az akkori viszonyokhoz képest is szemet gyönyörködtető.

Egyik kedvenc tudományos-fantasztikus animem, ha a mai technikával készült volna, és hozzá illőbb filmzenével, akkor lehengerlő lenne minden tekintetben és sokkal többen ismernék.

Összesítve : Egy alap,  MAL 8 pont

Ennyi.