Ayase Yuuto egy teljesen átlagos középiskolás diák aki nővérével - Ruko - lakik együtt, ő végzi a házimunkát és a többi, mivel a nő a kemény munkanap után kemény piálásba szokott kezdeni. Ebben segítségére van barátnője Yukari, aki nem mellesleg Yuuto osztályfőnöke is. Barátja Nobunaga állandóan jókedvű, folyton mosolyog és egy igazi hardcore otaku, amiért persze rengeten lenézik, de ez őt nem zavarja.

Egy nap amikor Yuuto Nobunagának visz vissza a könyvtárba egy animemagazint, véletlenül összeütközik az iskola egyik legszebb és leggazdagabb diáklányával, Nogizaka Harukaval. Ennek a véletlen balesetnek köszönhetően kiderül az igazság, mégpedíg az, hogy a mindenki számára tökéletes úrilány egy megrögzött anime és mangaimádó, másszóval ő is otaku. Hogy ne derüljön fény a hobbijára, Yuuto megígéri neki, hogy senkinek nem mondja el a titkát. Innentől kezdve egyre több időt töltenek együtt és a kezdeti barátságból valami személyesebb lesz.

A sztori valamikor 2004-ben kezdődött amikor Yusaku Igarashi elkészítette a Light Novel-jét, ami a nagy érdeklődésnek hála, a mai napig folytatódik. Illusztrátora az a Shaa volt, akinek a nevéhez fűződik többek között az egyik Clannad manga is.

A manga Igarashi munkáit vette alapul Miyama Yasuhiro rajzolásában és 2006-ban indult útjára, mely a mai napig tart.  Jelenleg két kötetes.

Egy évre rá vagyis 2007-ben  megjelent egy négy részes rádió dráma is, ami főleg a második résztől ad hozzá a cselekményhez. Érdekesség, hogy a  hangszínészek, ugyanazok akik később az animebe is bekerültek.

Végül de nem utolsósorban a Studio Barcelona égisze alatt elkészült a 12 részes animeváltozat, ami 2008-ban került a tv-be. A rendező az a Nawa Munenori lett, aki dolgozott már a Galaxy Angelen és a Da Capo Second Seasonon -n is. A második évad  jelenleg is készül Nogizaka Haruka no Himitsu: Purezza címen.

Megemlíteném még, hogy van a Playstation 2-es visuel novel is, ami szintén 2008-as és a címe : Nogizaka Haruka no Himitsu: Cosplay Hajimemashita

Műfaját tekintve az anime egy romantikus vígjáték, amiben fellelhető még egy kis dráma illetve ecchi is, habár utóbbi nem kap hangsúlyt. A stílusok elég hirtelen meg tudnak változni és ez csak javít az összképen.

A történet általában az előre sejthető útvonalat követi, azonban közben sok olyan dolog is történik, amire nincsen, vagy nem is lehet magyarázat. Szokás szerint jelen vannak a lehetetlen dolgok benne, de ezt már megszoktuk. Olyan kérdések is felvetődnek, amik manapság igen csak megosztják az embereket, ilyen például az előítélet az otakuk iránt. Jelenleg kis hazánkban is vagyunk jó páran, de mivel itt nincs akkora hagyománya mint ott, így nálunk már azt is elítélik sokan, ha valami mást nézünk, nem hogy beöltözzünk X, Y szereplőnek. Ez megadja a lökést a sorozaton belül, hiszen nem mindenki viszonyulhat úgy a dolgokhoz mint Nobunaga, hogy mosolyogva nem vesz tudomást róla. Főszereplőnket azért ez egy kicsit rosszabbul érinti mint kéne. Ezenkívül a hagyományos slice of life, ill. school life animek jellemző vonásait is felvonultatják, akár csak a megszokott sablonokat. Engem ez nem zavart, mert akkor minden második sorozaton kiakadhatnék.

Akkor térjünk át a hangokra, mivel itt nem olyan lényeges a jó hangzás annyira mint mondjuk egy akciónál, így ha nem vártok sokat, nem is csalódtok. Ez persze közel sem jelenti azt, hogy rossz lenne, éppen csak annyi hogy amit egy ilyen műfajtól megkövetelünk azt teljesíti csak és ennek így is kell lennie. A zajok, zörejek és az a kevéske effekt ami van, az szépen és tisztán szól, ott és úgy ahogy kell.

A zene Watanabe Tsuyoshi műve, akinek a neve talán a nemrég levetített To Love-Ru kapcsán csenghet ismerősen. Ez is pont olyan aláfestést kapott, semmi extra, a képpel elmegy, de külön szvsz annyira nem élvezetes. Az op és end is egy lendületes jpop szám.

A szinkron a szokásos, tökéletes munka. Noto Mamiko (Haruka), Hatano Wataru (Yuuto),  Takagi Reiko (Nobunaga),  Nabatame Hitomi (Ruko), Shimizu Kaori (Hazuki),  Ueda Kana (Nanami) akiket most kiemelnék, de mindenki ott van a szeren.

A grafika pazar, gyönyörű látványvilág, elvárható egy tavalyi alkotástól, de akkor is tetszik. A hátterek élesek és intenzívek, az állóképek úgy festenek, mintha csak a manga egy oldalát néznénk. A karakterek szépen megrajzoltak, a humoros részeknél a chibi-k nagyon aranyosak. A szomorú jeleneteknél kiélesednek a vonások és szinte festményi szépségű látványt kapunk ami ezek mellett még él és lélegzik is.

Amikor először hallottam róla - hogy animefanokról szól, szerelem, humor stb - egyből meg akartam nézni és valami másod, harmadrangú sztori helyett, egy igencsak élvezhető és egyben el is gondolkodtató - már ha valaki el akar gondolkodni valamin - animet láttam. Számomra pozitív csalódás volt, többet adott amit vártam. A lehetetlen szituációkkal, az unalomig ismételt és máshol látott kis történetecskékkel, idióta sokszor közveszélyes és közröhejes karakterekkel, a színes egyéniségekkel, a valós élethelyzetekkel és a mindennapi életünkben is előforduló problékkal szembesítő alkotás a kedvenceim közé nőtte ki magát. Többször nézős fajta.

Összegezve : Egy mindenki számára szórakoztató mű. MAL 8 pont.