Kunisato Yukito különleges képesség birtokosa, amit még az anyja tanított neki, ez pedig a szellembábozás, vagyis élettelen tárgyakat tud mozgatni, ezzel többnyire pénzt keres, hogy folytathassa útját, amit egy családi legenda miatt kezdett el - akárcsak a többi őse. Ez a legenda egy lányról szól, aki az égben messze a felhők felett száll és minden ember szomorúságát hordozza örökkön örökké.

Egy nap az útja egy városba vezet, ahol találkozik egy fiatal lánnyal akit Misuzu Kamino-nak hívnak és az az érzése támad valamiért, hogy egészen eddig őt kereste. Így itt marad és amíg együtt tölti az idejét Misuzu-val megismeri a környéket és az embereket, akik között több különös figura is akad. Megtudja, hogy egyedül tölti a nyarat és nincsenek barátai, de ennek ellenére életvidám és boldog. Ám ez csak a látszat, valójában magányos, pont ezért az anyja megengedi, hogy Yukito náluk maradjon és vigyázzon is rá.

Majd megkezdődik az a nyár, amit senki nem felejt el, amíg él.

A KEY azonos című visuel novelje alapján készült és mivel az egy kicsit másabb volt, így tartalmazott még felnőttebb (18)  részeket, ami az animeből szerencsére teljesen kimarad.  De nem csak ez változott a játék óta, a karakterdizájn is más lett, de csak itt, az Air in Summer-nél visszafinomodott a játék színvonalára. Az eroge 2000-ben jelent meg, viszonylagos gyors sikerének - mert ez műfaj eléggé sok hasznot hoz odaát - 2004-ben elkészülhetett a manga változat is. Yukimaru Katsura rajzolta, a sztorit meg a KEY adta ugye.

Az anime Ishihara Tatsuya rendezésében készült, akinek többek között a Clannad-ot is köszönhetjük. Összesen 13 rész, egy special - Air in Summer - és egy Movie készült belőle. Míg a special, a múltba tesz kitérőt, addig a mozifilm egy recap epizódként szolgál, néhány kisebb változtatással.

Műfaját tekintve romantikus természetfeletti drámának illik be, ahol néha egy csöpp humor is keveredik. De a hangsúlyt a mély érzelmek kapják, amik aztán főleg a vége felé, nem csak szomorkás hatást képesek kelteni, hanem padlóra is küldenek.

A történetre nem lehet panasz, kicsit lassacskán indul be, mert fontos a felvezetés és elsőre sok minden furcsának tűnhet, mégis összeáll és kerek egészt alkotva minden figyelmünket leköti. Páratlan és lenyűgöző cselekmény, fordulatokkal, sok sok meglepetéssel és olyan kitalált, mégis vonzó világgal, ami nem ereszt el még a legutolsó percekben sem. Egy szó van rá, fantasztikus.

A karakterek kiválóan kidolgozott alakok, mindegyiküknek van egy olyan tulajdonsága, személyisége, múltjában átélt eseménye, ami megkülönbözteti a többiektől. Kivétel nélkül bámulatos karakterek, akik a maguk módján kötődnek a történet fő szálához és meghatározzák egymás sorsának alakulását.

A hangok rendben vannak és még annál is több, itt zajok fontosak, nem csak sokak felejthetetlen nyarát adják vissza, hanem az érzések tárházát is, amiket mind átélnek, ez remekül átjön a segítségükkel.

Ehhez nem kicsit járul hozzá a szinkronszínészek munkája, ami most is tökéletes. Kawakami Tomoko (Misuzu), Ono Daisuke (Yukito), Hisakawa Aya (Haruko), Asami Okamoto (Kano) erőteljes játékának köszönhetően a meghatódás garantált. De persze nem volt olyan szereplő, akihez ne illett volna a kapott hang és sokan ennek köszönhetően akár nyúlfarknyi, akár jelentősebb szerepet kaptak, megmaradtak az emlékeimben.

A zene eltekintve a vidámabb részektől gyönyörű, a melankólikus, drámai és szomorú részeknél szívhezszóló dallamok sora követi egymást, tényleg - na mégegyszer - gyönyörű. És aki elkövették : Jun Maeda , Magome Togoshi , Shinji Orito. Meg lehet hallgatni

Nagy szerencsére megtartották a játék zenei előadóját LIA-t aki az openinget - Tori no Uta - és az endinget - Farewell Song -  is énekli. Mindkettő nagyszerű, de az első különösképpen.

A grafikára nem tudok mást mondani -  immár sokadszorra - , hogy gyönyörű, annyira szép hogy azt nem lehet leírni, látni kell, többet mond bármely szónál.

Aki eddig azt hitte, hogy az anime gyerekeknek szóló hülyeség - mondjuk feltehetőleg ilyen emberek nem olvassák majd ezt a beszámolót - , annak melegen ajánlom, hogy nézze végig és értékelje át azt amit eddig tudott a műfajról.

Sok féle, fajta drámával találkoztam már, de ez azok közül is egy fajsúlyosabb darab, olyan emberi érzésekkel, amit nem lehet figyelmen kívűl hagyni, a sok szomorúság ellenére az élet szeretetét is hirdeti ami szintén egy jó pont. Amíg nem láttam ezt, nem voltam tudatában az igazi dráma fogalmának és habár ez volt a második olyan sorozatom amit japánul néztem meg - vagyis animes pályafutásom legelején - , mégis meg tudott fogni a sajátságos hangulata és a mai napig a kedvenceim között tartom számon.

Összesítve : Bocsánat, hogy folyton ezt a szót ismételgetem, de nem tehetek róla,  - aki megnézi tudni fogja miért, aki meg látta, az meg már tudja - : Gyönyörű. MAL 10 pont.

Ennyi.