Valamikor a távoli jövőben, a férfiak és a nők külön váltak miután elhagyták a Földet és saját bolygót alakítottak ki maguknak, mára az ellentétek háborúskodáshoz vezettek. Habár csak három generáció múlt el, azóta a fiatalok azt sem tudják, hogyan néz ki a másik nem, illetve azt, hogy régen másként születtek a csecsemők.

Amikor a véletlennek köszönhetően - a férfiak új hajóját elfoglalják a női kalózok, de három a fedélzeten marad - egy "fedél" alá kényszerül a két nem, kénytelen kelletlen összefognak egymással, hogy a rájuk támadó ellent legyőzzék és be kell ismerniük, hogy ezúttal az együttműködés szükséges.

Habár a bizalmat nehéz megszerezni, egy idő után kezdik megszokni egymás jelenlétét, és a csapatmunkájukat segíti az is, hogy az egyik férfi - Hibiki - Vanguardja össze tud kapcsolódni, a lányok Dreadjével - Harci űrrepülő - , ezáltal egy új fajta gépezetet a Vandread-et létrehozva.

Az ellenség pedig, folyamatosan támad, később azt is megtudják, mi ennek az oka, és a legszörnyűbb félelmeik jönnek elő, de újra harcba indulnak, hogy megóvják a jövőt, ezúttal a férfiak segítségével.

A manga és az anime is 2000-ben indult útjára, azonban a manga a mai napig tart és történetileg, több benne az eltérés is, sok más új szereplő bukkan fel benne, mint a sorozatban, ami nem meglepő, hiszen az csak kétszer tizenhárom részes - plusz a két összefoglaló OVA, néhány új jelenettel.

Az anime a GONZO stúdió munkája és mint minden eddigi munkájuk, ez is minőségi alkotás. A rendező, Takeshi Mori már foglalkozott sci-fivel ezelőtt is, hiszen a Stratos 4 is az ő nevéhez fűződik.

A sorozathoz készült két recap epizód és még egy Light novel is, Extra Stage címmel. Ebben öt különböző történetet mesél el az író Nuriko Chou, ezek közül volt ami korábban és volt ami később játszódott.

Műfaját tekintve, egy sci-fi akció vígjáték, ami emellett nagyon súlyos kérdést hoz magával, ettől pedig néhol, igen kemény drámai hatást elérve vele. És ezenkívül, ott van az örök kérdés, a biológián kívül, miben különbözünk egymástól, lehet-e a másság oka, bármilyen háborúnak, stb. Na és persze egy kis ecchi is található benne, de szerencsére nem az kap hangsúlyt. Ha valami okot adhat egy doujinshi elkészítésére, akkor ez a téma biztos befutó.

A karakterek nagyon jól megállják, a helyüket, egytől egyig érdekes és komoly személyiségek, de persze sokan közülük nem tűnnek annak elsőre. Mindenkiben megvan az a kis plusz ami kell ahhoz, hogy szimpatizáljunk velük. Sokszor komolytalanoknak tűnnek, apró problémákból csinálnak még nagyobb hülyeséget, nevetséges dolgokon törik a fejüket, de ez többnyire nekik nem annak tűnik. A vidámság sokszor azért kell nekik, hogy szembe tudjanak nézni, a talán elkerülhetetlennel.

Ebből a szempontból is kiemelkedik a tömegből :

• Hibiki (férfi) - a legfiatalabb, forróvérű állandóan izeg-mozog, nem tudja, miként álljon a lányokhoz és főként, nem tudja mivel tudja megbántani őket, de amikor a szükség hozza, merész, bátor, kiáll a barátaiért és sokkal több van benne, mint hinnénk.
• Meia (nő) - aki személyes tragédiája után került be a kalózok közé, végtelenül komoly, ugyanakkor mindenáron meg akarja védeni az új "családját", kerüljön bármibe, mindig logikusan gondolkodik, egy rendkívüli és összetett karakter. - nekem ő volt a kedvenc
• Bart (férfi) - egy tökéletes idióta, aki állandóan hülyeségeken mereng és komolytalan, de csak úgy tűnik, képes a változásra és ha sikerült, akkor egy időre elhagyva állandóan vicces és néha szánni való énjét, éretten és felelősségteljesen kezd el gondolkodni és cselekedni.

De nem kell úgy gondolni, hogy a többiek a szürkeségbe vesznek, mert nincs így, köztük is sokan fontosak és figyelemre méltóan viselkednek, itt mindenkit megillet a szereplő kifejezés, hiszen többek mint a filmekben a statiszták, lényegesek a történet szempontjából mindannyian.

Kilenc év után is nagy szerepet játszik benne a jó hangzás, mert bár az a tény, hogy az űrben nem terjed a hang, nem befolyásolja azt, hogy egy intenzív csata kellős közepén élvezzük a robbanásokat, manőverezés és gyorsulás hanghatásait, illetve egyéb zajokat. És tényleg élvezhetően hat az egész, nem csak az űrben, de hajón belül, a különböző bolygók felszínén, alatta vagy felette, vagy éppen bárhol, tökéletesen szól és akkor amikor és ahogy kell.

A szinkron normális esetben is kiváló, de egy Gonzo munka esetében követelmény a jó válogatás, ami itt is sikerült. Yoshino Hiroyuki (Hibiki), Kakazu Yumi (Dita), Orikasa Fumiko (Meia) - imádom a hangját, Asano Mayumi (Gascogne), Neya Michiko (Barnette), Soumi Yoko (B.C), Kyouda Hisako (Magno Vivan), .....

A zene Iwasaki Yasunori előadásában remek, a nagyzenekari részek fantasztikusak, több kedvencem is fűződik ehhez. Ugyanakkor a hétköznapi élet - amikor épp nem történik semmi veszélyes - alatt hallható dallamok ismerősek lehetnek, de akad köztük is különálló szám. A drámai részek alatt hallható melódiák az egyik legjobbak, de ami igazán megmarad a füledben azután is, hogy végignézted, az a főtéma, az valami király lett. Egy szó mint száz, az egyik kedvenc OST-om.

A grafikán nem látszik meg ez a kilenc év, még ma is gyönyörű a képe. A szereplők megrajzolása is szép látvány, valószínűleg itt szándékosan mentek ennyire rá a formákra - és itt nem az űrhajókat értem például. A csatajelenetek kivétel nélkül gyönyörűek, de az utolsó részekben, a nagy harcok kimondottan fantasztikusan festenek. A CGI egyáltalán nem kavar be, pont beleillik a rajzolásba. A drámai részeknél, élesedik az ábrázolás és a színvilág is ehhez igazodva élénk lesz.

Összesítve : egy hangulatos, humoros, sokszor meglepetést okozó, fordulatokban gazdag, lebilincselően izgalmas és érdekes valamint sokkoló igazságot feltáró sorozat. MAL 9 pont.

Ennyi.