Az unatkozó középiskolás Light született zseni, kinek sajátságos igazságérzete van és ezért az igazság szolgálatába akar állni. Utálja ezt a velejéig rohadt világot, ahol a bűnözők élik világukat és senki nem tesz ellene semmit.

Egy nap szemtanúja lesz, ahogy egy füzet aláhullik az égből. Később felveszi majd hazaviszi. Már az elnevezése - Death Note - felkelti a figyelmét, majd mikor beleolvas az első oldalba teljesen meglepődve tapasztalja, hogy a szabályok értelmében, ha beírja valakinek a nevét és annak arcára visszaemlékszik, az illető meghal. Bár olcsó tréfának hiszi, úgy dönt tesz egy próbát és miután megbizonyosodik arról, hogy a lista igazat ír, elgondolkodik.

Először elveti a használat ötletét, de belegondol, hogy eddigi élete során csak a rothadó bűnnel és erőszakkal találkozott, ezért komoly döntést hoz, megtisztítja a Földet a bűntől.  Mikor már kellőképpen gyakorlott a lista használatában, felbukkan az eredeti tulajdonosa  aztán később egy L nevű nyomozó is feltűnik és olyan folyamat veszi kezdetét, mely az egész világ további sorsát meghatározza.

Alig hiszem, hogy lenne olyan animefan mára, aki ne hallott volna, minden idők egyik legcsavarosabb és legmesteribb történetéről, mely nem az erőszakosságával, hanem a gondolkodásával, a szereplőivel és magával a megfoghatatlan, de mégis jelen lévő, vészjóslóan ijesztő és egyben vonzó légkörével meghódította a világot. Ha a műfaját tekintve nézek rá, akkor mindenképpen egy krimit látok, melyben van ugyan egy kis misztikum, de azért mégis csak egy lebilincselő krimi.

Amikor Ooba Tsugumi megírta a történetet, maga se hitte, hogy ekkora siker lesz és hogy a Shounen Jump valaha kiadja, de tévedett. Az olvasók pozitív visszajelzése után, azonban zöld utat kapott és rajzolónak felfogadták Obata Takeshi-t, akinek nagyon sok munkája, nehéz és kemény órája van a kész műben. Saját állítása szerint rengetegszer futott bele abba a problémába, hogy nem fért bele a fejezetbe amit bele kellett rajzolni, mert túl összetett és bonyolult kérdéseket dolgozott fel, ugyanakkor eladhatónak és olvasóbarátnak is kellett lennie. De végül 2003 decemberében elindult a manga, mely 2006-ban 12 kötet után véget ért.

A hatalmas sikernek köszönhetően a Madhouse Studios - hoz kerültek az animálási jogok és ők nem vallottak szégyent, Araki Tetsurot leszerződtették - állítólag könyörgött, hogy ő rendezhesse - és neki sikerült ,egy a manga vonalát követő, néhol eltérő és ezzel együtt egy utánozhatatlan hangulatú sorozatot alkotnia. A karakterek megrajzolásánál Kitao Masaru nagyot alkotott, a kinézetnél nem csak a manga jellemző vonásait ültette át, hanem a személyiség is, mint olyan meglátszik a szereplők kinézetén.

És ha már itt tartunk akkor essen szó a grafikáról. Minden ízében tökéletes, élénk, intenzív színek, a hátterek élesek, az állóképek gyönyörűek, ugyanakkor az ábrázolás egy felöl szép, másfelől ijesztő. A sötétebb és borzongatóbb jeleneteknél nagyszerűen van ábrázolva, az öntörvényű Kira őrülete és annak hatása a környezetre. Valamint az események önmagukat folytató és mindenkit kellően meglepő alakulása az ami igazából kihívás lehetett az animátoroknak és dizájnereknek, ennek ellenére tökéletesen hozzák az egésznek az atmoszféráját.

A kép mellé fontos, hogy passzoljon és jól is szólaljon meg, a hang, ami teljesül is. A különféle effektek (lövés, robbanás, ütközés, stb), a legkisebb zajok és zörejek is perfektül hallhatóak és ráadásul élethűek.

A szinkron minden porcikájában az egyik legjobb, amivel valaha dolgom volt. Mamoru Miyano (Light),  Kappei Yamaguchi (L), FujiwaraKeiji (Aizawa), Uchida Naoya (Nagami Soichiro),Sasaki Nozomu (Mello), Hidaka Noriko (Near), Nakamura Shidou (Ryuk),Naitou Ryo (Matsuda), Hirano Aya (Misa) - és még folytathatnám a sort - felejthetetlen alakítást nyújtanak, őket ezekre a szerepekre találták, olyan szinten beleélik magukat, hogy szinte eggyé válnak a karakterrel.

A magyar változat is élvezhetőre sikerült : Yagami Light – Kolovratnik Krisztián, L – Viczián Ottó, Ryuk – Sótonyi Gábor, Yagami Soichiro – Csuha Lajos,  Watari – Várday Zoltán,  Matsuda Tota – Czető Roland és rajtuk kívül mindenki más is megfelelt a szerepre, tényleg gratulálok most eltalálták.

Az utolsó ami fokozhatja a már amúgy is feszült légkört az a zene. Taniuchi Hideki és HiranoYoshihisa közösen készítették el az aláfestést, ami mint minden más remek lett, Light és L főtémája még később is a fejemben volt. Három albumot adtak ki összesen és a filmzenén kívül az opening és endingek kivétel nélkül növelik az élvezhetőséget, a kemény metál zene, nagyon illik ide.

A 37 részes sorozat 2007-ben ért véget, de született egy light novel és három mozifilm is a kezdetek óta. A light novel, amely a Death Note: Another Note – Los Angeles BB rendzoku szacudzsin dzsiken (DEATH NOTE アナザーノート ロサンゼルスBB連続殺人事件^?) címet viseli, L és Misora Naomi első közös nyomozásáról szól, az író Nisio Isin.

A három mozifilm, voltaképpen kettő, mert a Death Note - The Movie és a Death Note - The Last name voltaképpen egy és ugyanaz a történet, csak két félbe bontva mutatták be mint a Kill Billt pl.Habár sok mindenben eltért, mégis a rajongók imádták, elsősorban a két főszereplő játékának köszönhetően. Fujiwara Tatsuya mint Light jó választásnak bizonyult, azonban a filmek győztese az L -t alakító Matsuyama Kenichi, aki maga L. Erőteljes alakításának köszönhetően megszületett a harmadik, de a történethez szervesen nem kapcsolódó mozifilm, az L change the World. Készült még számtalan fancucc, dvd és manga kiadás, doujinshi és 3 Nintendo DS  játék, vagyis nyugodtan kijelenthetjük, hogy mindent elért amit csak lehetett.

Végezetül : ez egy olyan sorozat amit nem szabad kihagyni, aki látta az újra előveszi, aki még nem annak meg muszály látni, nem mindennapi események, mindennapokban előforduló emberekkel és helyzetekkel, rendkívüli megoldásokkal.

Eddíg azért nem írtam róla, mert megvártam míg a második movie is beér, így már nem volt akadálya, ajánlom nagyon. Mestermű, tényleg, de csak annak aki bukik az ilyen stílusra, MAL 10 pont.

Ennyi.