27 évvel ezelőtt a halálos Reaper vírus milliók életét követelte Nagy Britanniában és óriási területeket változtatott a senki földjévé, a megmaradtak csak úgy élhették túl, ha a területet elszigetelik és sorsukra hagyják az embereket, akik közül sok még nem is fertőzött.

Miután ők hátat fordítottak mindenkinek, a világ is elfordult tőlük, ezért a társadalomban úrrá lett a nyomor és a szegénység, a bűnözés megnőtt és a politikusok korruptabbak és hataloméhesebbek mint valaha.

A fertőzés most újra felbukkan Londonban, és ezúttal az egész országot pusztulással fenyegeti. Az egyetlen remény abban az elit kommandóban rejlik, amely a gyönyörű és veszedelmes Sinclair őrnagy vezetésével behatol az évtizedek óta elszigetelt fertőzött területre. Csak 48 órájuk van, hogy sikerrel járjanak, ám egyikük sem számít arra, amivel szembesülnek.

Tudom sok újdonság nincs a történetben, gyakran készülnek hasonló alkotások, akkor ez mégis miben más mint a többi, miért éri meg újra és újra elővenni és megnézni.

A válasz pedig pontosan ezért, ismerős jelenetek köszönnek vissza, de új köntösben, megfelelően vegyítve más műfajokat egymással. Példának okáért, itt van mindjárt a vírus és kihalás témája, ez mindig is hálás volt és ebből adódóan sikeres is. Hozzáadunk egy kis Mad Max féle véle világot egy kis középkorral és rengeteg akcióval, így megkapjuk az egész filmet.

A színészi játéknak szintén nagy szerepe van abban, hogy élvezhető legyen a film, és ez maradéktalanul teljesül is.

Nem csak a főszereplő Rhona Mitra - aki hűvös eleganciájával és abszolút király személyiségével varázsol el minket - az aki említésre méltó.

A nagy nevek, mint Bob Hoskins még ebben a rövid szerepben is kihoz mindent a figurából.

A csapat másik erősebb tagja Adrian Lester - Norton őrmester - is hamar megkedvelteti magát a nézővel és élmény nézni a profizmusát a vásznon, ahogy mindenből kiverekszi magát.

De ott van kapásból még Craig Conway -  aki zseniálisan alakította az elmebeteg főnököt Sol-t - , David O'Hara - félelmetesen jó a bábmester politikus szerepében , szerencsére a hangját magyar szinkron szépen visszaadja - és Malcolm McDowell, aki kimagasló Kane szerepében. De a legkisebb szerepeknél is megfigyelhető, hogy nem kezdők játszottak. Lehet ezzel csak én vagyok így, de nekem alakításilag nagyon ott volt a film.

Akkor most térjünk rá, a megjelenésre, mert az csillagos ötös. London lerobbant városa, a megnövekedett bűnözés bemutatása, a nyomornegyedek látványa, egy olyan összképet mutatnak, hogy már előre sejteni lehet a helyzet instabilitását.

Erre még egy rátesz egy lapáttal, Glasgow ábrázolása, a posztapokaliptikus megjelenítés, a kilátástalanság és kétségbeesés valamint az egymást öldöklő és felzabáló emberek hiteles és ijesztő.

A középkort idéző társadalom pedig hab a tortán, ennyi vizuális stílust megfelelően vászonra vinni nem kis munka, de ha a végeredmény ilyen lesz, akkor bőven megéri.

És az eredeti helyszínekről még nem is szóltam, pedig azok fényképezése is bámulatosra sikeredett.

Tehát a látvány tökéletes, de hogy még jobban megragadjon minket szükség van arra is hogy a hangzás is az legyen. Már pedig az, a robbanások, lövések, egyszerű háttérzajok és zörejek mind ott, akkor és úgy szólalnak meg ahogy az meg van írva.

A további élményfokozást Tyler Bates filmzenéje garantálja, remek érzékkel összehozott score-t alkotott meg, ahol néha felcsendül - a szintén angol - 28 nappal később témája is. Ez még vegyül a különböző poposabb számokkal. A legvégén amikor a Kasabiant hallgatjátok, nagyot dob az élményen.  Itt és itt is  belehallgathattok a zenékbe.

Neil Marshal legutóbb a Descent című horrort rendezte, ami szintén egy jóra sikerült film volt és a második rész is hamarosan a mozikba kerül, John Harris rendezésében akivel az elsőn is együtt dolgozott.

Nekem nagyon bejött a Doomsday, többször nézős, én ajánlom nagyon. Csak 18 éven felül ajánlott.

Ennyi.