Takuma Hirose vakságára nincs magyarázat, az orvosok szerint látni kellene. Édesanyja halála nagyon megrázta, ezért visszahúzódó és magányos lett, hogy állapota javuljon, vidékre költözik nagybácsikájához.

Az első nap eltéved az erdőben iskolába menet,  de szerencsére megtalálja egy  Otoha-chan néven bemutatkozó lány, aki azt állítja, hogy az idő hangjainak szelleme és az Ígéret Gyermekének szólítja a fiút. De aztán otthagyja Hirose-t aki belebotlik Kohinata Hayami-ba, aki elkíséri az iskolába.

Később megismerkedik Kagura Hinata-val, a Diáktanács elnökével, aki körbevezeti az épületben. Az osztályban hamar megbarátkoznak vele, csak egyetlen lány kerüli, Hayami. Valamilyen oknál fogva azonban a lányt kiközösítik a többiek, durván bánnak vele, sőt meg is verik. Hirose úgy dönt összebarátkozik vele és segít neki, valamint kideríti miért nem szereti senki - még a falusiak sem.

Eredetileg felnőtt kategóriás Visuel Novel volt amit 2006-ban adtak ki Pc-re, majd a felnőtt tartalom eltávolítása után PS2-re is megjelent, immár kibővített tartalommal.  A sikernek köszönhetően 2007-ben elkészült a manga, amit Kira Inugami rajzolt, Makura munkája alapján. Egy évre rá pedig, 2008-ban végre megszületett az animeváltozat a Zexcs stúdió jóvoltából, egy 12 részes sorozat formájában.

Műfaját tekintve romantikus dráma, de itt ezt még keverték ecchikben fellelhető poénokkal, és jelenetekkel, és ez a kettősség az, ami az embert megzavarhatja . Ha ezen sikerül túllépni akkor egy kiváló alkotást láthattok, tényleg nem mindennapi sztorival.

A hangok a helyükön vannak, a szokásos school-life hangok ezek néhol hírtelen beütésekkel. A szinkron fantasztikus, a színészek játéka igazán, az ilyen stílusnál figyelhető meg igazán. Sakurai Harumi Hayamiként űberel mindenkit, de rossz szavam senkire sem lehet, maximális beleéléssel adták el a figurákat.

A zene páratlan élményt nyújtott, a csodaszép zongorabetétek, néhol hegedű és fúvósok, remekül hozták azt a hangulatot, amit kellett. Ez Fujita Junpei érdeme, aki több helyen is olyan muzsikát varázsolt aláfestésként, hogy az önmagában is elég megrázó jeleneteket még megrázóbbá tette vele. Hallgassatok bele :

A grafika gyönyörű, a vidám részeknél élénk színek, a szomorkásnál mélyebb és sötétebb ,a drámainál pedig sötét tónusú. Ugyanakkor az állóképek csodaszépek lettek, akárcsak a karaktermegformálásnál a reakciók, nem az a szokásos anime fejek, kicsit más kialakításúak, de ettől még szépek.

Összességében: komoly, megható, meglepő, vicces, sokkoló, és megdöbbentő, valamint ezen felül szép is, nem szabad kihagyni. MAL 9 pont.

Ennyi.