Az egyik legtehetségesebb filmzeneszerző volt aki valaha élt. Munkái több évtizedet ölelnek át, egy új zenei korszakot létrehozva a filmek világában.

Az állandóan kísérletező komponista, saját bevallása szerint amikor egy zenét írt mindig megpróbálta magát beleélni egy adott szereplő adott szituációjába, ezzel azt a momentumot még közelebb hozva a nézőhöz.

Legelső munkája a Romance rádiós műsor és a Radio Workshop főcimzenéi voltak a CBS-nél egészen 1960-ig, akkor bízták meg az első filmmel, ez volt a Twilight Zone című sorozat. Ezután a 62-ben a Lonely Are The Brave -ben segédkezett a Universal-nál.

Majd átment a 20th Century Foxhoz és a 70-es évek elején, sok a pályáján mérföldkőnek számító filmnek írt zenét. Ilyen volt többek között a Planet of the Apes is. Majd több sikeresebb szerzeménye után 1977-ben végre megérdemelten átvette a neki járó Oscart, az 1976-ben Richard Donner által rendezett Omen-ért. A kritikusok egyöntetűen imádták, és azóta is a legfélelmetesebb filmzeneként ismerik, megragadva az ijesztő hangulatot és drámaiságot vele.

Miután már maradandót is alkotott, úgy döntött a populárisabb nézői rétegnek szánt filmek felé veszi az irányt. Magic, The Great Train Robbery és mások, majd következett a filmtörténelem egyik két leghíresebb és legismertebb scoreja, ezek pedig a Star Trek és az Alien voltak, két olyan film melyeknek főcímzenéje örökre beleégtek a filmkedvelők emlékezetébe.

Következőként sorra készítette a híresebbnél híresebb filmek zenéit, tovább öregbítve eddig is méltatott hírnevét, olyanokkal mint a Poltergeist, Gremlins, és az évtized egyik legjelentősebb sikere, a Rambo, valamint a Universal Studio lógója alatt hallható zene is.

A 90-es évek szintén sikereket hoztak neki, ekkor már vegyítette a szokásos gépzenét a szimfonikus nagyzenekari hangzással, és még több és jobb dallam került ki a keze alól. Elég csak a Basic Instict-re, a Ghost and the Darknessra, a The Medicine Manre, gondolni és arra, hogy nem csak a nagy volumenű filmekhez komponált, hanem ugyanúgy megmaradt a kis költségvetésű filmeknél is.1999 óta az ő érdeme az Oscar Díj aláfestése is.

2004-ben 75 évesen halt meg álmában. Rengeteg élményt adott az életével, és hozzájárult ahhoz is, hogy másként nézzünk a filmek alatt hallható hangokra, ne csak mint zenét halljuk, hanem egy olyan nem vizuális látványt ami elrepít minket a filmek világába. Életem egyik legnagyobb hibájának tartom, hogy amikor utoljára Magyarországon járt nem mentem el a koncertjére.

Köszönjük Jerry Goldsmith!

Akit bővebben érdekel.

Ennyi.